Mimóza kisbabát hogy lehet úgy "nevelni", hogy ne legyen túlérzékeny?

Kislányom most 10 hónapos, és születése óta a kis dolgok is kihozzák a sodrából.A szeparációs szorongás is elég nehéz volt, most már múlóban.Volt, hogy félt az új arcoktól, szerencsére ez is javult.De nagyon anyás, amivel nincs is semmi baj, de könnyen sírva fakad egyik pillanatról a másikra.Azt is mondhatnám, hogy hisztisebb az átlag gyereknél.Ez rám is átragad.Anyósomék folyton ezzel csesztetnek,kérdezgetik, még mindig állandóan sír? Mintha nem is lennének jó tulajdonságai, és mintha én tehetnék róla, hogy ilyen a vérmérséklete, az alap természete.Sokszor volt kínos mások előtt, mert mindenki azt hiszi, hogy egy bőgőmasina ( ez nem így van, csak nem szereti, ha sokan vannak nálunk, és mindenki hangosan mondja a magáét.) Kézben csak nálam és az apjánál szeret lenni.A Suttogóban olvastam, hogy lehet javítani a természetén?De hogyan? Hogy fogom így beszoktatni a bölcsibe? Egyébként minden nap sétálunk, igyekszünk vinni mindenfelé, lát új arcokat, helyeket stb.