Hogyan segíthetnék neki? Lehet, hogy ez szülés utáni depresszió?

Muszáj kezelni, ha ténlyeg depresszió! A baba is ideges lesz, ha az anyukája is az!

El kéne vinni a babát fél napra, egy napra, hadd aludja ki magát a barátnőd!

Tudom miről beszél, én decemberben szültem. Hálistennek én azért kipihent vagyok, mert 2 hónapja már nagyon nyugis a gyerek. (valószínűleg elmúlt a hasfájása, ami az első 2 hónapunkat szinte megnyomorította).

Próbálj vele te kimozdulni! Egy cukrászda, egy fodrász, kicsi séta a tavaszi napsütésben, egy-két új ruha vásárlása együtt stb. A férjét szerintem felesleges hívnod, gondolom, Ő már rég észrevette, valami nem stimmel...

Állj ki teljes mértékben mellette, sokat beszélgessetek, hívd meg egy kávéra, moziba, ha a babára tud valaki vigyázni!

Néha egy óra kikapcsolódás is csodákat tesz!

Sok sikert!

a következmények figyelemn kívül hagyásával azonnal beszélj a családjával akkor is ha megharagszik rád. a depressziónak nagyon komoly következményei lehetnek! utólag majd megbékül a barátnőd de most ő és a kicsi fontosabb!

sok sikert!

Igazából én úgy gondolom, hogy a férje már észrevette és neki segítenie kellett volna. Legalább a gyerekben, hogy vigyáz rá hogy a felesége tudjon pihenni. De szerintem ha ez 5 hónapig húzódott, jól számolom remélem, de igen, most április van, akkor 5 hónapos a kicsi, vagy lesz, akkor ennyi idő alatt már helyre kellett volna hogy rázódjanak a dolgok valamennyire. Nem lehet hogy a férje inkább ellene fordult, vagy elfordult tőle elintézve azzal hogy nem normális? Persze nem ismerem ezeket a dolgokat, de ha leírnád az jó lenne, hogy tisztábban lássam a dolgokat. Ezt csak azért írom mert én magamról, saját tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz reggelről estig a picivel lenni és mikor hazajön a párom úgy érzem nem érdekli mi van velünk, mi volt. Néha tényleg olyan, de az is lehet hogy fáradt és nincs ereje, csak én többre vágynék nem tudom. Bár hétvégén se sokkal különb. Na mindegy ezt csak azért írtam le, mert ha ilyen helyzet van akkor én tudom milyen nehéz egyedül és még úgy hogy meg sem ért a másik, mintha csak házvezetőnő lennék meg lakótárs nem feleség, anya. De ez csak egy gondolat, lehet tök más helyzet van náluk. Remélem!!!

Amúgy én úgy gondolom nem igazán jó szólni a családjának, legalábbis nem a háta mögött, mert úgy fogja érezni hogy nem bízhat meg benned sem és nagyot csalódik majd. Beszéld meg vele és ha belemegy ebbe akkor szólj csak, nehogy aztán furán süljön el a dolog. A másik én azt sem értem hogy a családja sem veszi észre hogy mennyire kivan. Azért ha kicsit is szeretünk valakit, vagy még ha nem is (anyós) akkor is látjuk a másikon hogy valami nincs rendben. Vagy vakok, vagy nem akarják tudomásul venni és úgy gondolják ha gyereket akart akkor tanulja meg a vele járó dolgokat is akármilyen nehéz. Van ilyen is, hallottam már ilyet is. De ez is csak egy gondolat!

Aztán neked barátnőjének én azt tudnám javasolni, amit már mások is írtak, hogy te vigyázz a kicsire, ajánld fel, lássa hogy szeret a kicsi és akkor könnyen rád bízza egy két órára. Meg hát barátnője vagy, benned lehet jobban megbízik mint másban. Bár lehet ilyenkor is fennáll az hogy egyedül nem fog menni. Akkor jöhet az hogy rábízzátok vki másra a kicsit és együtt mentek el, márha rá tudjátok másra bízni mármint úgy értem van olyan. Ha pedig ez nem megoldható, menjetek hármasban. Persze egy kb 5 hónapos gyerekkel nem lehet órákat csavarogni, de néhány óra megoldható. Ha kocsi van akkor még több, mert akkor tud abban szoptatni, tisztába tenni stb. Vagy hazamentek megeteti, tisztába teszi és mentek vissza. Most még jó idő van, nincs hideg, de még az a nagy meleg sincs, így a legideálisabb idő van a sétálásra akár még több órára is. Amíg ő néz ruhát magának, addig te vigyázol a picire stb. stb.

Szerintem még bántják őt nagyon a felszedett kilók is. Nem tudom előtte vékony volt e vagy kicsit ducibb. Igazából tök mindegy mert mindkettő testalkatú embert tudja ugyanúgy, vagy ugyanúgy kevésbé is bántani a dolog, de ebben te ismered milyen. De az biztos ha vesz magának egy két új ruhát, amiben jól érzi magát és nem a feljött kilókat érzi csak jót tesz neki és újra csinosnak fogja magát érezni. Egy fodrász, kozmetikus is csodákat tehet. Ha nem hagyja rád otthon a gyereket, akkor kérjetek előre időpontot és úgy kalkulálja be az etetést stb-t hogy mentek együtt és te addig vigyázol a kicsire míg ő bent van. Vagy ha nincs büdi, hajfestékszag, stb akkor bent is várhatjátok. Akkor a kicsi is ott van a közelébe. Mert lehet hogy nehezen engedi el magától a kicsit, így nem lesz gond ez sem. Vannak ilyen anyukák is. Bármennyire is érzik úgy néha mint ahogy a kérdésedben leírtad, és vágynának egy kicsit a baba nélküliségre, lehet mégsem tudnának egy percet sem a baba nélkül lenni. Én ilyen voltam. Ami valahol természetes, de lehet valakinek nem. Én megértek mindenkit. De mondjuk nálam valószínűleg az életem során ért dolgok miatt is alakulhatott ki ez. De mostmár rugalmasabb vagyok, csak idő kellett hozzá!

Úgyhogy most hirtelen ez jutott eszembe! Remélem tudtam valami segítséget adni! Majd írj hogy sikerült e vhová jutni! Nagyon kíváncsi vagyok hogy alakulnak a dolgok! A barátnőd pedig ne szégyelje magát, hiszen nemcsak magának szülte a gyereket! Mindenki vegye ki a részét benne, de úgy hogy az anya lelke sem sérüljön! A barátnődnek kívánok kitartást és sok sok pozitív energiát amivel átlendül ezen a nehéz időszakon! Valamint üzenem neki, hogy örüljön hogy ilyen gondoskodó barátnője van és ne vegye ezt beleszólásnak hogy segíteni akar és megmozgatni mindent amit lehet, hogy jobb legyen!!!

Majd írj!!!!