Miért vonz ennyire ez a téma?

Hát velem is volt így 18-22 évesen, csak belegondoltam és nem nagyon volt ott az ideje, ugyan dolgoztam, suliba jártam, de nem találtam még meg azt a pasit, akivel fel tudtam volna nevelni is a picit :)

Aztán jött egy nagyon hosszú és szép időszak, amikor mindennel szabadon tudtam foglalkozni, megalapoztam a jövőmet, jó munkahelyet találtam, egy héten többször a barátaimmal szórakozni jártam (értsd jól: nem züllöttem, esténként megittunk 2 sört valamelyik budapesti romkocsmában és beszélgettünk, világot váltottunk, koncertekre jártunk), művészeti egyesületben társadalmi munkát végeztem.

Egyáltalán nem bánom, hogy csak 29 évesen született meg a kisfiam, mert ezek az élmények kellettek, hogy ne érezzem úgy, kihagytam bármit az életemből. Ugyanis az első 3 év a kicsivel arról szól, hogy rengeteg mindent nem úgy csinálsz, mint baba nélkül, bizonyos dolgokat kihagysz. Szóval sok lemondással is jár a csodálatos anyukaság :) Természetesen nem vagy annnyira szabad és 24, de mondjuk tutira 18 órában kötelességeid vannak, amik nem mindig csak kellemesek. Pl 10x kelni éjszaka, mert fáj a hasa, vagy éhes, vagy foga fáj, stb...

Tuti, hogy a hormonok ilyen idős korban beindulnak és teljesen igazuk van, egy ilyen idős lány teste már kész a terhességre, de logikusan is végig kell gondolni, mi áll még előtted, mit szeretnél, mik a terveid.

Bocsi nem prédikálni akartam vagy okoskodni, csak hátha segít "lehiggadni" egy időre :)

Üdv

Anita

Nekem is ez volt kb. fél éve... közben meg csak most kezdem az orvosit, szóval nem annyira aktuális a téma.

De én is elbőgtem magam, ha megláttam egy babát, annyira szeretnék. :)

Nekem is volt egy olyan időszakom 18 éves korom körül, hogy nagyon szerettem volna kisbabát, pedig akkor párkapcsolatom se volt. Nem fellángolás volt, mert elég sokáig tartott ez az érzés, de hát ott volt a suli, meg valóban nem lehet a semmire gyereket vállalni.

Aztán befejeztem a sulit, kimentem külföldre nyelvet tanulni, szóval lefoglaltam magam és már nem volt oly erős bennem a vágy.

Miután összejöttem a párommal (aki már a férjem) két évre rá megint erősen előjött a vágy egy gyerek után, de akkor már természetesen tőle szerettem volna. Persze dolgoznom kellett, megteremtenünk a megfelelő hátteret, és sokat jártunk kirándulni is, hogy minél több élménnyel legyünk gazdagabbak. Aztán tavaly úgy döntöttünk, hogy most már jöhet a baba és idén márciusban megszületett a kislányunk.

Most már kevesebb időnk van kettesben lenni, amit kicsit sem bánunk, mert imádjuk a kislányunkat.

Az anyaság csodálatos dolog, de egy gyerek rengeteg figyelmet kíván. Amíg fiatal vagy használd ki az időt, hogy világot láss, hogy élményeket szerezz és utána boldogan vágj bele az anyaságba, anélkül az érzés nélkül, hogy ez vagy az kimaradt az életedből.