Benneteket nem stresszel ha sir a babatok?

De stresszel, nagyon is. Főleg, ha fogalmam sincs mi baja.

Lányom az első 6 hónapját végigüvöltötte, én meg azt hittem falra mászok!

Nagyon nehéz volt, sokszor kiborultam leginkább a tehetetlenség miatt.

Most is elég sírós baba (9 hónapos), és néha legszívesebben elmenekülnék a sírása elől. Amikor pedig ezt gondolom lelkiismeret-furdalásom van, és ez még jobban stresszel.

Na, meg amúgy is érzékeny vagyok, mindig is stresszeltem mindenen. Pedig tudom, hogy felesleges, attól nem lesz jobb.

Dehogynem! Aztán veszek egy nagylevegőt és átgondolom, hogyha feszült vagyok, az a gyerekre is átragad, így nem tudok rajta segíteni és csak jobban üvölt. Ez pár másodperc alatt lezajlik és kicsit le is nyugszom tőle.

Nem hobbiból sír a baba, neki rosszabb, mint nekem sajnos.

Én is igy voltam az első gyerekkel. Annyira stresszelt a sirása, hogy sokszor én is rákezdtem a sirást, mert egyszerüen már nem tudtam mit kezdeni vele...

Most várom a második babámat és elhatároztam, hogy ezúttal nyugis anyuka leszek. DE még meg sem született és máris stresszelem magam. Annyira rosszul érint a napokban hogyha a fiam sir vagy hisztis. Pedig ő már el tudja mondani mi a baja...

Szerintem a hormonok játszanak velem...

Dehogynem!

Főleg ha nem tudom, hogy mi a baja!

És ez gyakran van így, mert alapjában véve sosem volt sírós baba.

Elkerült minket a hasfájás, az oltások utáni nyűgösség és egyáltalán mindenféle sírás, kivéve a fogzás miatti nyűgösséget, de akkor meg tudtam, hogy az a baj, így tudtam rajta segíteni.

De amikor az amúgy abszolút nem sírós gyerek üvölteni kezd és fogalmad sincs, hogy miért, az kiakasztó, főleg azért mert nem vagy hozzászokva.

Eddig még bírom:)

6,5 hós kislány anyuja

Szia.

Engen a hiszti szerű sírása tud kikésziteni.Ráadásul kisfiam a sírás mellé még le föl járkál is és saját magát spanolja föl.Néha elég sokáig tart megnyugtatni.De van amikor azon a szinten vagyok már,hogy nem birom.

Akkor tudok nagyon kiakadni, amikor látszólag ok nélkül sír, tehát tudom, hogy nem éhes, nem szomjas, nincs melege, nem fázik, tiszta a pelusa, szimplán üvölt. Ilyenkor az agyvérzés kerülget, mikor már megpróbálok mindent, de SEMMI nem jó neki.

Ha mondjuk tudom, hogy azért ordít, mert álmos, és túl van pörögve, akkor már nem stresszelek.

Ez tetszett: "De amikor az amúgy abszolút nem sírós gyerek üvölteni kezd és fogalmad sincs, hogy miért, az kiakasztó, főleg azért mert nem vagy hozzászokva."

Hát az én lányom tizenórákat üvöltött, és akkor sem tudtam, hogy miért, és ne hidd, hogy ehhez hozzá lehet szokni! :)

A sírás, üvöltés maga is stresszelő dolog, mert nem hallasz mást csak oá-oá...és nem ér nagyon más inger, akkor az ember azt hiszi, hogy itt a vég! :)

De nem így van. Lesz ez még jobb is.

Oa-oa? Inkabb !!!OOOAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ehe-ehe OOOAAAAAAAAAAAA!!!

Es a voros szomoru fejecse... hat meg kell a szivnek szakadni. Nez ram a nagy szomoru szemeivel segitseget varva. Es bizony a rossz az, amikor nem tudom, hogyan segithetnek. Szegenykem... ilyenkor ugy erzem, csalodik bennem. :(