Hogyan érintene benneteket, ha a gyermeketekkel nevelési tanácsadóba irányítanának benneteket?

Okos első, óvónő az főiskolai végzettség... Ezenkívül vannak nehezen kezelhető gyerekek, akikkel a legjobb pedagógus sem "bír"

Nálunk a gond az volt, hogy kicsit nagy az egoja a gyereknek, szeret középpontban lenni, nem bírja, ha mással foglalkoznak. A szeretetét sokszor nem megfelelő módon fejezi ki-ol ölel, de túl szorosan, néha fájdalmasan.Túlzottan barátkozó-"erőszakosan" is-ami azt jelenti, hogy tetszik,nem tetszik a kiszemeltnek, rácsimpaszkodik és nem hagyja. Ha érdekelte a foglalkozás-tanóra-figyelt, ha nem érdekelte, produkálta magát.

Tanítónő vagyok,meg kell mondanom hogy MINDIG van oka annak,ha egy gyereket nevelési tanácsadóba küldenek,ráadásul igen súlyos ok,legalábbis mifelénk.Egy kis rosszaságért,elevenségért,vagy veszekedés miatt senkit nem küldenek oda.Vedd fel a kapcsolatot az óvónőkkel,és ülj le velük alaposan megbeszélni,hogy ők hogyan látják a gyereket,mi a gond vele.Egy gyerek egészen másképpen tud otthon,családi környezetben viselkedni,mint másik 20 -30 gyerek között.Akik a tanácsadóban dolgoznak,rendkívül jó szakemberek,nem csak "szimpla" pedagógusok,értik a dolgukat,és rengeteget segít a gyereknek,ha ott van,és csakis rá irányul a figyelem.Ne félj tőle,és ne szégyenkezz,mert nincs miért,örülj neki,hogy segítenek ott,de ez nem megy egyik napról a másikra,hosszas folyamat,mire látható eredménye lesz a javulásnak.A gyerek se hallja,hogy azt mondod h "minek ez?",ne is érezze,mert akkor ő is így fog hozzáállni és akkor veszett fejsze nyele az egész fáradozásotok.

A nevelési tanácsadóban kellett hogy adjanak egy írásos szakvéleményt,ha nektek nem is,az iskolának egészen biztosan,ez kötelező.Kérd el ezt az óvónőtől,és olvasd el,és mint írtam,beszélj vele arról,hogy mi okból küldte a gyereket oda.Amúgy szomorú,ha nálatok így van ez,nálunk részletes felvilágosítást kap a szülő arról az óvó-tanítónőktól,hogy miért megy a gyerek oda,sőt,közel nem ez az első lépés,hogy uk-muk-fuk,menjen nevelési tanácsadóba,addigra az anyuka már régen tisztában van vele,hogy gond van a gyerekével.Semmiről sem beszélt előtte az óvónő?És a tanácsadóban sem kellene a szülőt kívülállónak tekinteni,hisz ő a legfontosabb tényező,csak sajnos az ilyesmit az iskola és az ottani szakemberek a saját magánügyüknek tekintik,mivel a gyermek csak az iskolán belül hozza ezt a magatartásformát.Járj utána,és ha nem látsz a szakvéleményben problémát vagy az óvónő elmondását a gyerek viselkedéséről nem látod megalapozottnak,akkor ott nem biztos,hogy a kisfiaddal van a probléma.Egy dolog biztos:egy szakember nem szakember,(ahogyan az egészségügyben is mondják,egy orvos nem orvos)kérdezz,beszélj több óvónővel,ők látnak e bajt,inkább derüljön ki most ha gond van,mert később nehezebb lesz változtatni,te is megnyugszol,főként ha mások nem látnak eltérést,és csak ez az egy óvónő "pikkel" a fiadra.(A pedagógus is ember,rengetegszer előfordult,hogy a kolléganőmmel nem egyezett a véleményünk egy gyerek tekintetében,vagy hogy nálam "jó" volt,nála meg "rossz",viszont ha komoly gondok voltak,akkor már mindketten ugyanazt mondtuk.)Természetesen nem csak magatartási problémáról lehet szó,az is lehet hogy az óvónő vmilyen tanulási zavarra gyanakodott,diszlexia,ilyesmikre,ezeknek is vannak korai jelei,és a tanácsadóban nem látták ennek nyomát sem,azért nem forszírozták a dogot tovább.Miket csináltak ott?Csak beszélgettek?Hány éves a kisfiad?