Valaki helyre "rázna" egy kicsit? Már nem bírom.

Van egy tüneményes 22 hónapos kisfiam,nagyon szeretem,de már kikészít a drága.Nem hagy 1 szabad percet nekem,mert állandóan rajtam lóg,nem játszik el egyedül.Állandóan vinnyog,nyűglődik.Este gyönyörűen elalszik a helyén,persze úgy,hogy ott ülök mellette,de éjfél körül már sír és nem tudom vissza altatni a helyén,mert ő anya mellett akar aludni.

Eddig nagyon jó evő volt,most viszont semmit nem akar enni,de még inni se nagyon :(

Nem fogad szót...hisztizik.

Másnál is így van? Vagy csak én látom roszabbnak a helyzetet,mert én magam se vagyok túl jó lelkiállapotban?Eléggé bánatos vagyok és "magányosnak" érzem magam..persze nem úgy,mert nem úgy unatkozom a gyerekkel...csak egyszerűen nincs senkim.Másik városba költöztünk,nem ismerek itt senkit,de ha otthon vagyunk anyukámnál,akkor se érzem magam jobban.A "barátnőimnek" egynek sincs gyereke ezért el is távolodtak tőlem.Úgy érzem egyedül vagyok minden problémámmal nincs kivel megbeszélhetném,anyukámmal se nagyon tudom,mert ő csak az unokának örül,meg mindig csak ugyanazt mondja...költözzetek haza(mármint a gyerek meg én),de az se lenne jó nekem,attól még szükségem lenne társra,barátokra...