Veletek hogy viselkedett a párotok, amikor a picivel terhesek voltatok?

Ez a programozott császár ráadásul altatással dolog nekem is szemet szúrt. Ez tényleg nem kívánságműsor!!!

És egyébként meg csak hogy tudd, a császározás egy nagy hasi műtétnek számít, és nem leányálom. Azt hiszed, kevésbé fáj, mint a normál szülés? A fenéket, aranyom. Sőt, ha tudnád... Szerintem is nagyon el vagy tévedve.

Én 30 órát vajúdtam, miután végül megcsászároztak. Egyrészt mert nem tágultam semmit, 30 óra után is csak 2 ujjnyira voltam nyitva, másrészt meg a kisfiam már belekakilt a magzatvízbe. Miután kiemelték belőlem, akkor derült ki, hogy rosszul helyezkedett be, nem is volt bent teljesen a szülőcsatornában, de még azt is arccal felfelé csinálta a kis drága.

És a gerincbe kapott érzéstelenítésnek köszönhetően legalább azonnal láthattam, megpuszilgathattam, sőt, a császáros őrzőben még aludhattunk is együtt egy fél órát (odarakták a karomba bebugyolálva), pedig még a fejemet se volt szabad felemelnem pár órával a műtét után. De amikor az érzéstelenítő kimegy... na az megint egy pokol, rosszabb, mint a 30 órás vajúdás. Azt a görcsöt, azt a fájdalmat... azt nem kívánom senkinek.

Szóval ha azt hiszed, hogy ezzel megúszol mindent, akkor hatalmasat tévedsz, anyukám. Sokan pár óra alatt túl vannak az egészen, nyomnak ötöt, és kint van a gyerek. A császár ennél sokkal rosszabb, megnyugtatlak.

Ha zavar, a párod ekkora figyelme, akkor beszéljetek a dologról, de szerintem élvezd, hogy ennyire próbál gondoskodni rólad. Az én férjem is körülugrált, nem voltam könnyű eset, a várandósság sem volt az. Ráadásul amit kértem délelőtt, és estére meghozta, másnap reggelre már el is fogyott. Örült neki. Sokat számít a segítség, én bizonyos szagoktól is rosszul voltam, így a konyha, és fürdőszoba ezen szagok esetén tiltott terület volt, és ha ott kolbászoltam mindig megkaptam, hogy szóljak neki, nem hiányzik, hogy rosszul legyek. Ha meg nagy a pocid, akkor olyan alapvető dolgokhoz is segítség kell, mint a cipő felvétele.

Nekem SOS császárom volt érzéstelenítéssel, jó érzés volt a Picurkánkat látni, és még puszit is adhattam neki, mondjuk az ottani ápolónő mondta, hogy nyugodtan megpuszilhatom, én csak bámultam nagy szemekkel. Szerencsére hamar felépültem a császár után, de azért elég vacak volt az elején. Magas ágyon is voltam, kész tortúra volt felkelni. A fürdés meg inkább macskamozsdás volt, mert nem érhette víz a területet. Először 2,5 héttel a császár után zuhanyozhattam minden korlátozástól mentesen, valami üdítő volt. :)

Mi természetes szülést szerettünk volna apával, de a kislegény már a 30. héten jelezte, hogy nem úgy van az. Mondta a doki, hogy faros, és valószínű elég nagy lesz, ha időre jön, így szokjam a császár gondolatát. Eléggé le voltam törve. A végén SOS császár lett 34. héten, de szerencsére minden rendben volt/van.