Nem jut idő a nagyobbra! Volt így más is?

Hát,a megszokotthoz képes kevesebb időm maradt a nagyra a kicsi születése után-pedig nem volt hasfájós a kicsi,csak óránként evett. Amikor hazajöttünk a kórházból,az első dolgom volt,hogy jól megöleltem a nagyot,elmondtam neki,hogy hiányzott,majd megismertettem a kicsivel- az ölébe tettem egy kicsit (a nagy akkor volt 2éves,3 hónapos). Majd amikor pelenkázásra,szopira,fürcsire... került a sor,mindig elmondtam mit csinálok,és hogy azért csinálom,mert a hugi még kicsi,ő még nem olyan ügyes,mint Ő. Aztán rájöttem,hogy tudok én a nagyobbal is foglalkozni,csak éppen nem labdázni,hanem mondókázni,énekelni tudunk! Imádta!

Kitartást kívánok Neked!! és hogy a fiad békéljen meg a helyzettel!!

Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de én lehet hagynám egy kicsit sírni a legkisebbet. ( ha ígyis- úgyis sír egész nap...) Persze nem állandóan, de amikor a nagyobbikkal foglalkozol éppen, vagy ő kérdez, kér valamit és közben felsír a pici, akkor ne rohanj rögtön hozzá, hanem várd meg mit akar a nagyobbik, esetleg még azt a mesét fejezd be stb. Szóval érezze, hogy ő is fontos.

Nálam a nagyobbis is mindig ordított, amikor a kicsi sírt. És ez a kettő egyszerre még elviselhetetlenebb volt. Nem is tudtam eldönteni, hogy sajnálja a kicsit vagy mérges rá és azért sír ő is. De először mindíg a nagyot nyugtattam meg, ő legalább megérti, amit mondok.