Hogyan teltek az elso napok anyos segitsegevel?

Nekem nagyon negatív élményem van ezzel kapcsolatban, de mi együtt élünk anyóssal, nem volt választásom.

Szóval az első hétre odavette magához még a másik 5 éves unokát is, mert az mennyire kiváncsi a kis unokatestvérre, így az állandóan láb alatt volt.1-

a 2. -: mindenbe beleszólt: miért etetem (éhes volt)

éjjel miért nem alussza át az éjszakát (az enyém nem a szomszéd unokája, aki már 1 hetesen nem kelt fel 3 óránként)

miért nem adok neki teát (mert anyatejes)

később az volt a baja, miért nem táplálok már hozzá (6 hónapos korig elég az anyatej is bőven)

stb.

Szóval én sem vállaltam volna be, ha nem ott lakunk.

Jöjjön csak látogatóba, ha segítség kell, majd kérek.

Nálatok meg meg kell mondani, hogy láthatja ő később is, nem kell mindjárt szülés után ott sertepertélnie mindig.

Az hogy az édesanyádtól kérsz segítséget, természetes. Jobban ismered, jobban megbízol benne, viszont ő sem költözik be az otthonotokba. Ezt meg kéne értenie a párodnak is.

Nekem összesen 3 napig volt segítségem szülés után. Kb. 1 hónap múlva azt mondtam, hogy most már öngyilkos leszek. A baba egész álló nap ordított, egy perc nyugtom nem volt. Nem tudtam elmenni fürödni, enni, fejni, a háztartásról már nem is beszélve. Én sem vagyok valami jóban az anyósommal, de örültem volna, ha itt van, és segít.

A kritikákat meg le lehet szerelni, sokszor nem akarnak ők rosszat, csak őket még másképp tanították babát etetni, gondozni. Meg lehet magyarázni, hogy te így szeretnéd, és kész. Sőt, lehet, hogy még jó tanácsai is lesznek.

Az én anyósom is messze lakik tőlünk. Mi is úgy egyeztünk meg hogy a párom anyukája jöhet hozzánk az első héten, mert az én anyukámnak akármikor szólhatok ha gondunk van mert közel lakik. Így is volt. A babánk születése után jött is. Már a kórházban amikor először meg látta az unokáját úgy oda állt mellé hogy én nem fértem oda. A kisfiammal nem volt semmi gondunk. Amikor az anyós itt volt azon a héten a pici evett és aludt. Nem kellet dajkálni, és ez probléma is volt, mivel amikor aludt nem engedtem meg felvenni. Panelban lakunk és az anyóssal csak kerülgettük egymást. A párom dolgozott, így nekem kellett volna foglalkoznom vele. De nekem pihennem is kellett. Alig vártam már hogy haza menjen. Amikor elment, én akkor tudtam magam csak igazán kipihenni. Ha a gyerek csak egy kis hangot is kiadott, ő már jött is be a szobába kopogás nélkül, nem foglalkozott vele hogy én éppen egy bugyiban az ágyon ki vagyok terülve, vagy éppen mást csinálok. Nekem ez a nagyon rossz tapasztalatom van az első héttel és az anyóssal kapcsolatban. Nekem az első két hétben arra lett volna szükségem hogy a párommal és a babával legyek. Ez nekem nem jött össze. Neked legyen szerencsésebb az első pár heted.

Egy 7 hetes baba anyukája!

Én őszintén sajnálom azokat, akik kénytelenek együtt élni anyóssal. Az enyém csak pár km-re lakik, a babát először 2 hetesen látta, mert kértük, hogy a kórházba ne jöjjenek be sokan. 2 napig voltam csak ott, felesleges lett volna. Így is, ha eljön, akkor valami kifogást emel:

-fázik a baba, nem fűtünk eléggé

-be kell takarni, megfázik

stb.

Egy értelmes nő, aki szült már, miért nem tudja, hogy ilyenkor egy új család születik, nem kell oda kéretlenül sem anyós, sem anyuka, majd ha szükség van a segítségre, akkor jöjjenek. Persze, lehet látogatni a babát, de az első hetekben igazán ki lehetne bírni, hogy békén hagyják az új családot, a frissen szült anyukát!