Más tovább tudott lépni ennyi idő elteltével? 9 hónapos a babám és úgy érzem,hogy egy helyben toporgok.

Válaszok tucatját kapod majd, veled együttérzésben lévő anyáktól. Mi 11 hósak vagyunk, hasonló helyzetben. Én amikor takarítok, és nem tudom két szemmel is figyelni a babám, beteszem a járókába magam mellé és beszélek hozzá a munkám alatt. Nem sokáig bírja, 15-20 percig, aztán kiveszem, 5 perc vele, és megint vissza a járókába. Van, hogy sír 1-2 percig, de folyamatosan beszélek hozzá és nevettetem, kukucsolok neki a porszívó, vagy a porrongy mögül. Ott tudom csak biztonságban a babát, mert amúgy mindent pakol, mindent a szájába vesz és mindent megeszik. Nekem a férjem sem segít, nem nagyon tud, én teljesen egyedül vagyok, de amit muszáj, azt muszáj. Nem hagyom szaladni a házat és sírni sem a babát. Fárasztó, nehéz, de jön a jó idő és már lassan kint alhatnak az udvaron! Így lesz két órám egy nap biztos, ami elég a takarításra. Főzni meg gyerekjáték babával :) Majszolja mellettem a kenyérhéjat, vagy kiflit az etetőszékben, és fél órás ebédnél nem készítek nagyobbat hétközben :)

Kitartás, anya!!!!!!

Szia!

Mondjuk az én kislányom még csak 6 hónapos, de én mindent meg tudok csinálni, pedig én is egyedül vagyok, a férjem dolgozik, csak délután jön haza és akkor már nem akarom terhelni a házimunkával.

Minden nap főzök, 2 naponta mosok-vasalok, porszívózok, (vasalás este, amikor a kislányom már alszik), hetente 2x takarítok.

NEkem még annyival könnyebb, hogy nem jár, tehát, ha fent van, jól eljátszik a játszószőnyegen, ha kicsit nyűgösebb, beteszem az etetőszékbe és midig odatolom, ahol épp vagyok, hogy lásson, jól "elbeszélgetünk" :)

PRóbáld meg járókába tenni, vagy nem tudom mennyire van el etetőszékben, nekem az vált be a legjobban, kezébe adok vm játékot és elszórakoztatja magát.

Én inkább az egész napos egyedüllétet nem szeretem, de minden nap sétálunk 2-3 órát, akkor találkozok a többi kismamával és jókat beszélgetünk.

szia!

Amiket írsz, azok tényleg arra utalnak, hogy depressziós vagy. Muszáj erőt venned magadon és többet kimozdulni!És igen is tessék megcsinálni mindazt, amihez lenne időd, csak kedved nincs. Vegyél erőt magadon!

És kérj segítséget, szülő, nagyszülő, barát, barátnő, szomszéd, testvér mindegy. Így tudnál magadra is egy kis időd szakítani: fodrász, vásárlás, kávézó, sétálgatás vagy otthon hajmosás, hosszú fürdés. Egyszer-egyszer hagyjátok a gyereket máshol aludni és menjetek el valahova, vagy csak vegyetek ki egy jó filmet, nyissatok ki egy üveg bort stb. Muszáj! mert így egyrészt nagyon el fogtok távolodni a férjeddel egymástól, boldogtalanabb leszel és egyre mélyebbre süllyedsz a depresszióba!

10.01

akkor szerintem kezeld a testi oldalát:vitaminok, gyümölcsök, magnézium, vas, sok folyadék, egyél rendszeresen.

Ha szoptatsz, kérdezd meg a dokidat mit szedhetsz, jön a tavasz, ilyenkor még fáradtabbak vagyunk...mindenki levertebb az átlagnál.

A szerelmeskedést változatlanul ajánlom: jobb lesz a közérzeted, egészségesebb leszel, nőiesebbnek érzed magad, a pároddal is törődsz.

Ha nem javul a helyzet, beszélj valakivel akiben megbízol, keressetek egy szakembert.

Oh, szegény. Figyelj, hívd el egy hétre magatokhoz valamelyik családtagod és csinálj egy tavasz nagytakarítást, úgy, hogy közben vigyáz a mama vagy papa, vagy tesó a babára. Visszatér majd az életkedved és onnantól kezdve szintentarthatod a rendrakást, takarítást.

Lassan megy baba mellett a házimunka, szabd meg magadnak, hogy egy nap, két órát szánj a házra. Oszd be, és jó lesz. Vagy csináld azt, hogy ma mosol. Holnap vasalsz. Szombaton kirándulsz:) Vasárnap pihi otthon. Hétfőn porszívózás, rendrakás. Kedden fürdőszobatakarítás, szerdán mosás, csütörtökön ....

:)

10.01

Azért írom le, hogy ne ijedj meg nagyon: nekem is vannak hasonló periódusaim. Eddig kilábaltam belőlük, sokunknak vannak rossz napjai, hetei. Nem vagyok depressziós.

Ettől még nyilván te lehetsz, csak azért ne vedd "készpénznek", vegyél erőt magadon és tegyél érte, hogy jobban legyél.