Mindig sírós, hasfájós kisbaba mellett hogyan oldjátok meg, hogy a nagyobb gyermek, aki még kicsi (2-3 év) ne szenvedjen a hiányotoktól?

Részvétem mindhármótoknak. Nincs segítséged? Ha mást nem egy bébiszittert be kéne szervezned, hogy képes legyél néha csak a nagyra figyelni illetve pihenni.

Újra és újra mondd el a nagynak, hogy mennyire sajnálod a helyzetet, bátorítsd, hogy fejezze ki ő is, hogy dühítő, mikor folyton otthagyod őt a kicsi miatt. Megváltoztatni ezt persze nem lehet, de mindenképpen szabadjon kimondania, hogy haragszik. És beszélgessetek a lehetséges "kárpótlásokról", amikor te csak vele fogsz ezt vagy azt csinálni. Meg arról, hogy a kicsinek "többet szabad" például ugrasz az első nyikkanására, de valójában neki is szabad egy csomó dolgot, amit a kicsinek még nem, hiszen nagyobb, okosabb, ügyesebb, tehát felmászhat a mászókára, elmehet a bábszínházba, segíthet anyának stb.

Nekünk a babahordozó segített. Javaslom te is próbáld ki. Csak magadra kötöd a babát, és a naggyal is tudsz foglalkozni és a kicsi sem sírdogál. Nálunk ez megoldotta a helyzetet. A kicsi is részese volt mindennek, de mégsem volt "útban" (érted, hogy hogy értem? :D).

Nekünk Liliputi csatos hordozónk van. :D

[link]

én is csak hordozóval (nem kenguru.... mei-tai) éltem túl. úgy viszont minden rendben v0olt

0

Hááát...nekünk is a kendő segített.

De sokszor úgy csináltam, hogy a picikét az ölembe véve, törökülésben ültem a földön. A pici így a lábamon volt, simiztem, vagy hason a lábamon, ez is jó volt neki. Így a földön tudtam a nagyobbal duplózni, játszani.

Nálunk a nagyobb volt az igazán sírós egyébként, tudom, milyen nehéz ilyenkor.

Kitartás!!