Hogyan nevelitek a babátokat?

enyém már 1,5 éves és itt komolyan el kell gondolkodni a nevelésen, beléptünk a dac korszakba. épp ilyen könyveket olvasok :)

hasonló volt a nevelésem a többi anyukához, én is mindent engedtem ami nem veszélyes.

viszont nagyon következetes vagyok. ha valami nem, az nem, és nem csak akkor hanem egy hét múlva is. viszont ha egyszer megengedek valamit akkor máskor is, hiába fogom a fejem a 2. alkalomkor már, én hibáztam, beletörődök :D

a hiszti kezelésére meg nem tudok mit írni, eddig én se engedtem, hiába sírt, próbáltam elterelni a figyelmét vagy éppen otthagytam, helyzet függő de az utóbbi 3 napban iszonyú lett, mindenért nyekereg és sír, képes egész nap... :S

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet:

[link]

11:47-es vagyok.

Miután megválaszoltam a kérdést, kikapcsoltam a gépet és eszembe jutott a legfontosabb. Amit az utolsó is írt: apa és anya egy véleményen van. Még akkor is ha akkor és ott nem értek vele egyet, akkor félrehívom (hogy ne hallják a gyerekek) és elmondom, hogy ezt én másképp látom. Megbeszéljük, és ha legközelebb hasonló szituáció van, akkor már biztosan egyezik a véleményünk.

Egyébként ami még fontos számunkra az, hogy nem veszekszünk, vitázunk a gyerek előtt, ha megoldhatatlan, hogy ne legyen ott akkor azt mosolyogva, mézes mázosan :)

Ha valamiben nem tud dönteni apa (pl. nem tudta, hogy aznap ettek-e már édességet), akkor virágnyelven kérdezi meg, ezeken jót szoktunk egyébként nevetni. Tejalapú desszert, barna ropogós bevonattal - túró rudi. Ez leginkább azért alakult ki, hogy ha pl. aznap már ettek édességet, akkor ne én legyek a rossz, hogy nem engedem nekik. Mert onnantól kezdve, hogy meghallják, hogy túró rudi, már mennek a hűtőhöz. És az alakul ki bennük, hogy apa a jó (ő akart adni), anya a rossz (nem akart adni). Erre még a nagymamákat meg kell tanítani, mert ők hajlamosak: "kérdezd meg anyától, hogy ehetsz-e túró rudit"-tal elintézni. Bár már javuló tendenciát mutatnak :)