Vannak itt "Tini anyukák" aki 20-21, vagy még korábban szültek? Tapasztalatok?

Hello, én nem vagyok "tini anyuka", de van egy húgom, aki húszévesen szült - a kislány jelenleg négyéves -, talán van néhány dolog, amire én is tudok válaszolni... (Együtt laktunk/lakunk)

- Ha jól emlékszem, az apját már évek óta ismerte - igaz, sajnos nem eléggé, de erről majd később -, de tuladonképpen nem volt "tervezett". Viszont az első pillanattól kezdve örömmel várta.

- Hát, erről inkább ő tudna mesélni, és úgy láttam, nem volt nehéz, egyszer-egyszer hányt, meg folyton pisilnie kellett... Viszont körülbelül "félidős" lehetett, amikor egyszer nagyon megijedt, azt hitte, vetélés lesz, de aztán szerencsére kiderült, hogy mégsem...

- Erről eleinte megoszlottak a vélemények, nagynéném először rá akarta beszélni, hogy vetesse el, de aztán megváltoztatta a véleményét. Anyukám megdöbbent, de támogatta. Én meglepődtem, de én is úgy voltam vele, hogy ha már megfogant az a baba, hát akkor csak jöjjön (elvégre az unokahúgom, vagy mi a szösz...) A többiekről nem tudok nyilatkozni...

- Dolgozott.

- Én úgy látom, hogy nem nehezebb neki sem, mint másnak, de erről megint csak ő tudna jobban nyilatkozni...

- Én elfogadom, a szűkebb család elfogadja, a tágabb család elfogadja a gyerek egyházi óvodába jár, ott is elfogadják, sőt, akiknek meséltem róluk, azok sem botránkoztak meg... Szóval, azt hiszem, a többség elfogadja...

- Nincsenek együtt, nem tudom pontosan, mi történt, az apa elinte hajlott arra, hogy felneveli a gyerekét, de aztán valamiért mégis szétmentek (a húgom szerint nem volt elég érett az apaságra... harmincévesen...) Viszont szerencsére pár hónap múlva sikerült találnia neki "pótapukát", aki a sajátjaként szereti, és még a nevére is vette.

20-21 szerintem egyáltalán nem tini anyuka, teljesen ideális, sajnos ezt a környezet sugallja, hogy húúú te még gyerek vagy, pedig nem kéne ezt érezni, régen teljesen normális volt, ha valaki korán szült, a 21 éveseken csodálkoztak ha még nem volt gyerekük ;)

de azért ügyesek vagytok, ne aggódjatok, meg fogjátok oldani! :)))

szia!

20 évesen lettem terhes,1éve voltunk akkor együtt a párommal,mindketten főiskolások vagyunk,dolgoztunk is mellette,eleinte a szülők nem örültek neki,sőt,de ahogy telt az idő egyre jobban elfogadták,lelkesek lettek,a babát terveztünk de kb 2 évvel későbbre,de megtartottuk a kis csöppséget, a várandóságot nagyon nehezen viseltem,benne volt az is sztem,hogy nem tudtam mit kezdeni azzal,hogy anya leszek,holott mindig is vágytam arra hogy fiatalon anya legyek,a 4. éa a 6. hónap között szuperül éreztem magam,amúgy meg sokat voltam rosszul hánytam a végén már nagyon fáradt voltam,kb 4 órát vajjúdtam,és a mai napig emlékszem az egész szülésre ami szörnyű volt,addig amíg meg nem pillantottam a kisfiam.Az eleje szörnyen nehéz volt az első 3-4 hét,depressziós is lettem,fáradt voltam,az elején nem tudott szopni,nem lehettem a férjemmel,mert Ő vizsgázott,sokat sírt,nem volt egyszerű.De túléltük,a férjem anyukám,apukám sokat segítettek meg a férjem szülei.A vizsgaidőszak végén levizsgáztam, 7ből 5 tantárgyam meg lett amire nagyon büszke vagyok,így kisbaba mellett.A sulit mindenképpen folytatom,folytatjuk,párom dolgozik is mellette továbbra is,anyagi problémánk nincs,be kell osztani ennyi,nem kell szórni a pénzt,sztem megoldható.Majd elkezdek 2 szakképzést is,és mikor félév gyakorlat lesz a kisfiunk megy a bölcsibe.Igaz nehezen de szépen felépítjük az életünket,legalább izgalmas lesz,szeretem az izgalmat.Hozzá mnetem a gyermekem apjához,nagyon szeretjük egymást.Nem bántuk meg bármennyi is nehéz,ahogy egyre növekszik,a most 2 hónapos kisfiunk,egyre okosabb értelmesebb szebb,egyre több mindent tud,annál jobban érezzük mindketten,hogy megérte,egy ilyen kis tündér mindent megér!Persze nagyszülei,és dédimamái odavannak érte.A környezetnek vannak negatív és pozitív hangjai is,de nem kell mással foglalkozni,16 évesnek szoktak kb nézni,kaptam is néhány nem kedve beszólást,hogy gyereknek minek gyerek stbstb.Pedig egy 20-21 éves már nem tini,és úgy gondolom 20-25 év között a legideálisabb a gyerekvállalás,meg még 25-30év között bár akkor nehezebb már,a regenerálódás is lassabb,de persze döntse el mindenki mikor akar,és akar -e gyereket,mindenki saját döntése.Sztem az anyaság egy nagy feladat és majd szépen lassan felnövök hozzá,úgy gondolom,szeretni kell egymást,odafigyelni egymásra,megbízni egymásban és segíteni egymást ez a család legnagyobb feladata.Egy babával is el lehet érni az álmokat a célokat,nehezebb az út de sokkal jobban fog esni a siker,mert többet dolgozunk érte! Gratulálok a kisbabádhoz,jó egészséget,kitartást,főleg az első hetekhez! 21L

Tini? Hehehehe... :DDDDD Már nem laktam otthon, és házas is voltam, amikor 20 éves koromban megszületett az első gyermekem.

Tervezett volt

Nem volt nehéz a várandósság, sőőőőt

A család nem volt oda az örömtől, de azóta is imádják a gyereket

Dolgoztam érettségi után, onnan mentem gyedre

Az anyaság természetesen nehéz, de nem a kor miatt, hanem a felelősség miatt, inkább előnye van, ha fiatal az anyuka!

A környezetem néha meglepődik így több év után is (pl. szülőin a legfiatalabb anyuka vagyok) de lesz*rom, nem érdekel, én tudom, hogy ez így jó, ahogy van

Elváltunk, de a gyereknek semmi köze ehhez, úgy értem ha nem lett volna, akkor is szétmentünk volna

-Nem volt tervezett

-Lelkileg igen, fizikailag minden rendben volt

-Az utolsó napokban tudták meg, nagy volt a meglepettség, aztán örültek az unokának

-Folytattam magántanulóként

-A világ legnehezebb és leghálásabb feladata, imádom a fiam

-Igen, már teljesen elfogadták, akiket újonnan ismerek meg, általában csodálkoznak, de nem szokott gondjuk lenni

-Együtt vagyunk :)

20/N, 4 és fél éves kisfiú anyukája