Mit tegyek, hogy a páromból jobb apa legyen és többet foglakozzon a lánykájával?

Ő egy 18 éves elkényeztett hülyegyerek.A 18 éves fiúk 99%a nem érett még egy gyerekhez.A férjemnek 27 évesen esett le,hogy ő szeretne apa lenni.Sajna semmit nem tudsz tenni...Próbálhatsz vele beszélni,de mindaddig,amíg a nagyszülők,mind anyagilag mind segítségben (már elnézést a szóért,de) kinyalják a seggeteket addig nem tudsz mit tenni.A srác azt sem tudja,hogy mit jelent,ha valamire is neki kell megkeresni a pénzt!Te egy kicsit felnőttél,mert benned volt a baba,te érezted a szülés fájdalmait...ez megvan nálunk is azért,de nem ennyire erősen,mert ő nem érzi,ah vet egy bukfencet odabent,vagy éppen kitolja a fenekét a hasam valamelyik részén,ő majd akkor lesz apa,ha megszületik a gyerek.

Sajnos úgy gondolom,hogy ha a szüleitek magatokra hagynának titeket ő is lepattanna,mert nem tud semmiért sem felelősséget vállalni.Nah ez történik,amikor a szülők felelőtlenül beleavatkoznak.Nem akarlak elkeseríteni,de ha nem változik,akkor neked sem lesz jobb,mert soha nem számíthatsz rá.Vagy azt várja,hogy majd anyuka meg apuka folyamatosan löki a pénzt ő meg egy plázában vakargatja a tökeit,miközben te otthon babázol,háztartást vezetsz és tanulsz?Lehet csak az én lázongó vérem az,de nem hagynám,és nem is hagyom!

Tudom min mész keresztül,mert én ugyan leérettségiztem már,de még van 1,5 évem diplomáig,van egy lakásunk,ami ugyan nem új,de legalább a sajátunk.Én még dolgozom is,de baba a pocakban van egyelőre.Felét nem bírnám,ha a párom nem segítene a takarításban,vagy a bevásárlásban.

Csak azzal érhetsz el valamit,ha sikerül neki elmagyarázni,hogy nem egy igásló vagy,akinek mindent meg kell tennie,hanem egy nő,akinek nem az a feladata,hogy otthon robotoljon,míg a pasija éppen a pénzt veri el a haverokkal.Meg hogy néha te is szeretnél kimozdulni vele meg a babával.Meg kell neki tanítani,hogy vannak családi programok.Döglés a Margit-szigeten,vagy éppen egy hétvége egy csendes pihenő faluban.Meg kell értenie mit is jelent apának lenni,ez csak úgy sikerülhet,ha leülsz vele,és tabuk és félelmek nélkül elmondod neki,hogy ez így nem mehet tovább.

Édesanyámék is így voltak,elváltak 10év után.(Ebből az utolsó 3-4 már katasztrófa volt.)Párom édesanyja szintén ebben a szituban volt,idegileg tönkrement és bele is halt az alkoholizmusba...és még sorolhatnám azokat az ismerősöket,akik tönkrementek egy rossz házasságba.Van olyan ismerősöm,akikre a szülei eröltették a babát.A férfi most nyáron halt meg a drogtól.Más ha a pár is akarja!Akkor általában,persze biztos itt is lennének ellenpéldák,de boldog család szokott kialakulni,sok gyerekkel,és szerelemmel.Ugyan nincsenek agyondiplomázva,mert a gyerek mellett nincs idő,de attól még megélnek......

Miközben a kérdésedet olvastam azon töprengtem nem akarod -e az anyai felelősséget valaki másra hárítani.Szerintem fel sem tudod fogni milyen szerencséd van ott vannak a nagyszülők segítségnek(szerintem ugranak bármely kérésre) az anyagi jólétetek is meg van alapozva.

Én nem bírálni akarlak de gondoltál már arra milyen lenne ezt segítség nélkül csinálni szűkös anyagi keretek mellett?

Azzal törődj hogy legyél jó anya figyelj a Kislányodra, ne legyél depressziós elkényeztetett plázacica.

Hidd el nagyon nagy boldogság egy gyermek és neked lehet hogy fiatalon kellett felnőnőd de valahol ezt Te is így akartad!!

A kettővel ezelőtti választ én írtam. Csak annyival szeretném kiegészíteni, hogy hidd el, nem az irígység íratja velem ezt, de én húsz évesen, egyedül nevelem a fiam, boldog vagyok, hogy anyukám olyan rendes, hogy tud nekünk egy szobát biztosítani, ahol két évig lakhatunk, addig én mindent megteszek, hogy meglegyen az érettségim, hogy a GYED után ne egy gyorsétterembe kelljen visszamennem dolgozni, minden pénzt a fiamra költök és közben próbálok spórolni arra, hogy meglegyen az önerő és két év múlva felvehessek lakáshitelt. Akkor már csak azt nem értem, hogy neked mi a problémád??? Ott ülsz a kényelmes, új lakásban, megvan minden, ami kell. Elhiszem, hogy nem könnyű úgy megírni a másnapi leckét, hogy közben ott a baba is, de te legalább délelőtt ott ülhetsz az iskolában, nem magadnak kell elmagyarázni mondjuk a matekot, hanem lemondja a tanár. Én mindezt egyedül próbálom megérteni és negyedévente vizsgázom, akár megértettem az anyagot egyedül, akár nem. Egyáltalán, hogy tudsz szoptatni, ha már három héttel szülés után suliba jársz, meg hétvégén szórakozni? Te úgy érzed, normális ez a helyzet? Talán a te szüleid téged így neveltek fel?

Le kell szögeznem, nem irígykedek rád, én valahol örülök is neki, hogy mindent magamnak kell megszereznem, így legalább amim van, azt már tudom értékelni. Én is sokat jártam buliba régen, volt, hogy hetekre eltűntem, a sulit lesz*rtam, de hogy meglett a baba, legalább rájöttem, hogy más dolgom is van az életben. Szóval én nem kívánnék magamnak olyan életet, ahol mindent készen kapok. Csak annyit akarok ezzel mondani, hogy más boldogan "cserélne" veled, de te, aki benne élsz ebben, egyáltalán nem értékeled azt, amid van, hanem azon sírsz, hogy a párod még nálad is gyerekebb. Legalább te nőlj már fel!!!

Szia!

Hogy tudsz te nyugodt lelkiismerettel a padba ülni,miközben a gyerekedre más vigyáz?

Én bele is őrültem volna,hacsak 1órára másra kellett volna hagyjam.Másfél éves volt,mikor először rábíztam anyámra egy kis időre,akkor is annyira hiányzott,hogy 2 óra múlva rohantam érte.De ez még nem elég,a szombat is a tiéd.Minek kellett nektek ez a gyerek??Kit tekint az a szegény kicsi az anyjának?Nem beszélve arról,hogy normális apja sincs.

A szüleitek is mit hittek?Hogy elég egy gyereknek az anyagi jólét??A lelki élete senkinek sem fontos?

Egy gyereknek elsősorban szerető szülőkre van szüksége.

Ja,és nagyon egyet értek azzal,aki azt írta,ha nektek magatoknak kellene önállóan megélnetek,apuka árkon-bokron túl lenne már:-((

Én nagyon sajnállak téged is,de szegény kislányodat mégjobban.

Szia!

Egy gyermeket nem a nagyszülőknek kell akarni, hanem a szülőknek, vagyis nektek. Miért hallgattál rájuk ha te sem akartad a kicsit. Főleg ha tanulsz még!? Ráértetek volna és amit írtál kiderül, hogy párod sem akarta a gyereket. Nem hiszem, hogy rá tudod venni a babázásra.

Az én párom 33 éves és második gyermeke Márta lányom. Mikor pár hónapos volt nem nagyon törődött vele. Most, hogy már tud a külvilágról - 5 hónapos - kezd vele többet foglalkozni. Próbáld meg néha magára hagyni a babával. Neked is jogod van kikapcsolódni pár órát. Ha szoptatsz akkor pár órád van, de ilyenkor hagy őket egyedül. Próbáld ki, nálam bevállt.