Mindenkinek ilyen nehéz az első pár hét?

Szia!

Nekem az első pár hét konkrétan kiesett, olyan fáradt voltam. Bőgtem is. Szoptattam, fejtem, délután még hálóingben rohantam, de mellgyulladásom is lett.

A lányom rossz alvó volt és azóta is az, már 20 hónapos, de még egy éjszakát sem aludt át!

Még 2-3 kelés van, de már megszoktam.

A fáradtságtól ideges is vagyok.

Ja, és tavaly vizsgáztam le, így hogy alig aludtam, nem is tudom, hogy bírtam ki. De mindig is imádtam őt, és szerintem még sokan vannak így.

Nekem még segítségem se nagyon van, anyumék messze vannak, anyós meg nem ér rá..., de ők így is abban a hiszemben vannak, hogy úri dolgom van, mert nekik nem panaszkodok.

Szóval én azóta is fáradt vagyok, de össze sem lehet hasonlítani az első hetekkel.

Amióta nem szoptattam könnyebb lett, aztán a sterilizálás is elmarad, még jobb, és így megy tovább. De helyette futok utána:-)

Szia!

Igaz még csak 3 hetes a második, de így is nehéz! A nagy után rohangálni, vagy épp játszani, éjjel kelni a picihez (2 óránként), de napközben is ott lenni végig vele, hasfájást orvosolni, az igényét kielégíteni, mellette lásd el a házi feladatot, hát nem könnyű. Annyival jobb, hogy már van egy kis tapasztalatom, hogy kell bánni a picivel. Segítségem egyáltalán nincs, mert mindenki vagy dolgozik, vagy suliban párom családjából, az én rokonaim meg messze laknak nagyon:(

Az első babámmal -aki most másfél éves- rémálom volt az első időszak (aztán jött a második:p).

Nem lehet teljesen felkészülni, mert a terhesség alatt nem vagy kitéve annak, aminek a baba születése után. Nagyon nagy türelem, kiegyensúlyozottság, megértés, önbizalom, és kitartás kell egy baba neveléséhez.

Az a bizonyos 7-8 hét a depis időszak. Nyugi, ezt legtöbben átéljük, és ez természetes a szülés után.

Ne is mondd, nekem borzalmas volt. Első baba, bizonytalan voltam, hogy mit hogyan kell csinálni és jól csinálok-e mindent. Nem volt tejem, próbáltam meghozni, egész nap szoptattam és fejtem, de csak napi négy órát aludtam, mert a gyerek keveset aludt, éhes volt. Ugyanakkor meg mindenkitől azt hallgattam, hogy ne adjak neki annyi tápot, amennyit akar, csak épp annyit, amivel az éhségét csökkentem és majd megjön az a tej. Teljes volt a bizonytalanság. Pár nap után már nem voltam hajlandó éheztetni a gyereket, kapott rendesen tápszert, mellette sokat volt cicin, de csak a férjem előtt nem titkoltam, mert nem akartam, hogy lecseszerincsenek.

Féltem a fürdetéstől, nem voltam benne biztos, hogy mindent jól csinálok. Fáradt voltam, kimerült, elesett és nulla önbizalmam volt. Elég sokat bőgtem.

Egy hónapos korában minden megváltozott. Azóta mind a ketten kiegyensúlyozottak vagyunk, én magabiztos, pedig soha nem lövellt be a tejem.

Viszont ha kistesóról van szó, akkor már most görcsbe rándul a gyomrom az első hetekre gondolván, mert engem a terhesség, a szülés egyáltalán nem viselt meg, de az első hónap kész káosz volt.

Jah és még hatalmas nagy szerencsém is volt, mert nem volt a babám hasfájós. Nem tudom, hogy mit csináltam volna akkor...

Dettó :)Rémálom volt az első időszak, nem is nagyon emlékszem rá :)Én se aludtam, nem ettem, lefogytam, állandóan sírtam. A baba este 10-től reggel 6ig üvöltött, reggel 6-tól 9-igg aludt utána újra üvöltött. Fájta a hátam, derekam stb. Most 6 hónapos és sokkal könnyebb, bár ő sem alussza végig az éjszakát. Ráadásul még a hasa is fájt és kórházakban is voltunk.

Egyébként a terhesség és a szülés szuper volt, én se voltam felkészülve erre...nem tudom, lesz-e még egy gyerekem, bár nagyon szeretnék :)

Kitartás, az első hónapok szerintem mindenkinek borzalmasak, aki mást mond, az hazudik :)

Nekünk is strapás volt az első pár hét. Erre szerintem nem is lehet felkészülni. Kilenc hónap után ott van egy "valami" és néha nem tudsz vele mit kezdeni. Nekem különösen nehéz volt, mert külföldön élünk távol a családtól, így semmi segítségem nem volt/nincs. A férjem 9-6 dolgozik így én magamban teszem veszem a dolgokat. Bár nem panaszkodom mert a férjem rengeteget segít és nekem csak főzni, vasalni és pakolászni kell. Minden mást ő csinál. Most vagyunk 11 hetesek és szerencsésnek mondom magam, hogy a babám csak akkor sír ha éhes, vagy tele a pelus. Informálódni is az internetről szoktam, vagy unokanővéreim látnak el jó tanácsokkal.

Jó babázást mindenkinek