Kisgyerek és szoptatás mellett marad energiátok az esti összebújásra?

Sajnos kevésszer kívánom a szexet, pedig lenne rá igény. Próbálom kompromisszumosan... én inkább tényleg csak összebújnék, de az általában félre lesz értelmezve :)

10 hónapja szoptatok még napi 5-6x, baba és házimunka, fôzés mellett napi 6-7 órát dolgozom (4 hós kora óta, itthonról, sokszor éjszaka vagy hajnalban). Így marad a hétvége, de az sem egyszerû, mert a férjem sokszor ügyeletes a kisfiam meg kiszámíthatatlanul alszik, sokszor már csak séta közben... Összesítve: ha heti 2-t remélünk, abból kétheti 1 szokott rendesen összejönni.

Remélem a szoptatás után (amit egyébként meg szeretek és sajnálom, ha véget ér majd), cserébe visszakapom az idômet egy kicsit és hormonjaimat, és akkor belefér jobban szegény Apa is a sorba :(

4 hónapos, nekem a szexre MINDIG lenne energiám. Szülés után már 2 héttel kényeztettük egymást, 5 hét után szexeltünk, és heti 4-5 alkalommal. Szerencsére mindketten nagy étvágyúak vagyunk, így aztán nem volt nehéz összeegyeztetni. :)

Eleinte, amíg éjjel 2-szer kelt a baba, addig inkább nap közben volt időnk, amíg aludt. Most már este fél 8-8 körül alszik, így miénk az egész este. :)

Volt, amikor annyira fáradt voltam, hogy csak aludni szerettem volna, de olyankor a férjem szorosan mögém bújt, és amint megéreztem, hogy mennyire kíván, rögtön belementem a dologba. Sokkal nyugodtabban alszom utána, pihentetőbb a szex utáni alvás. :)

Nem szoktam ilyen válaszokat adni, de most tényleg kikívánkozik.

Figyelj, szerintem egy 3 évesnek már nem létszükséglet a szoptatás. Akinek ez jó, persze tegye, de ha már a házasságodat sodorja veszélybe, akkor el lehetne gondolkozni a kíméletes elválasztáson. Egy ekkora gyereknek már sokkal inkább szüksége van egy jól működő, harmonikus házasságban élő szülőpárra, mint a cicire.

Igaz, hogy a férjeknek is türelmesnek kell lenniük néhány hónapig, de 3 év rettenetesen sok idő. Nagyon könnyen rámehet a házasság.

Hogy mindezt hogyan lehet kivitelezni, nem tudom, Te ismered a gyerekedet, valószínű, nem egyik napról a másikra. De egy (lassan) óvodást, hidd el, sokkal jobban megvisel, ha apa nélkül kell felnőnie, mint az, ha elveszik tőle a cicit.