Mennyivel könnyebb, vagy nehezebb 3 picvel, mint 2-vel?

Szia! Hasonló a felállás nálunk is. Kislányom vasárnap lett 5 éves, a kisfiam májusban lett 3 éves, a pici lányom pedig 4 hónapos.

Eleinte én is sokat agyaltam, hogy vajon milyen lesz 3 gyerekkel. A kisfiam bölcsis volt, de januárban átírattam az oviba, mert nagy pocakkal elég volt reggelente 2 helyre is menni. (kb. 800m a kettő közti távolság) Meg szülés után is egyszerűbb. Szerencsére simán átvették (kis város), nagyon megértőek voltak. Ekkoriban sajnos súlyos egészségügyi gondok voltak a családban, ráadásul én is kórházba kerültem. Összejött egy csomó dolog. Így abszolút nem kekeckedtek, örültek, hogy ezzel is segíthetnek. Így erre a pár hónapra a kisfiam a kislányom csoportjába került. Ők ennek nagyon örültek.

Miután megszültem (febr. 13.) 2 hét szünetet adtam a gyerekeknek, utána pedig hordtam őket oviba. Segítség híján mindig vittük magunkkal a pici lányt is. Ettől tartottam pocakosan a legjobban. De hamar beleszokott a rendszerbe. Nagyon ritkán kellett reggelente kelteni, hogy időben el tudjuk indulni. Szinte mindig ő volt az első. Nekem nagyon nagy szerencsém van vele, mert nagyon jó kisbaba. Alig-alig sír, szinte mindig mosolyog. Nem hasfájós. Csak szopizik, az éjszakákat vagy átalussza, vagy egyszer felébred enni. Így én is sokat tudtam pihenni vele az első hetekben.

Most már nyári szüneten vannak a nagytesók, így az ovi szempontjából könnyebb. Nem kell reggelente időben elkészülni, meg hasonlók. Viszont pl. a boltba viszem mind a három gyereket. Szerencsére nagyon ügyesek és értelmesek, jó velük vásárolni. Tudják, mik a szabályok, hiszti, követelőzés, elrohangálás nincs. Egy apróságot választhatnak.

Mindent összevetve sokkal könnyebb nekem a három gyerekkel, mint amire én számítottam.

lányom 3 éves lesz jövő hónapban, fiam 21 hónapos, kicsi lányom 3 hónapos lesz.

Mi úgy érezzük a férjemmel, hogy míg a két nagy esetében nem volt jelentős a változás. Most a kettőről a háromra elég nehéz átállni. A kicsi nagyon jó baba, most már abszolút nem sírós, eleinte esténként volt egy-két óra nyűglődése. Ez csak annyiban volt rossz, hogy olyankor kellett általában a nagyokat is fürdetni, vacsoráztatni, esti mesét olvasni, és majd meg szakadtunk, hogy a kicsi is a legkevesebbet sírjon, de a nagyok se essenek össze a nappali közepén.

Amúgy miután hazajöttünk a kórházból, már én intéztem mindent a gyerekek körül. Én hoztam, vittem őket bölcsibe a kicsivel, főztem, vásároltam, mostam, vasaltam, takarítottam, vittem őket játszóra stb... Meg lehet oldani. A legkisebbik pl. kapásból beilleszkedett a napirendbe, magától ébred úgy, hogy tudjunk indulni a bölcsibe, és magától eszik úgy, hogy ne legyen éhes, akkor amikor menni kell a nagyokért. Este egy időben fekszik a nagyokkal és egy időben is ébrednek reggel.

Szóval egy szó, mint száz. Az eleje nagyon nehéz volt, a legkisebbik 2 hónapos korára viszont rendeződni látszik a helyzet.