Mostanában folyton ezen jár az eszem, normális vagyok?

Semmi okod aggódni, lesz ez még így se.Az én lányom is nagyon barátságos volt ennyi idősen.Mindenkire vigyorgott, bárki ringathatta.Azért van ez, mert egy ennyi idős gyerek még nem tesz különbséget az arcok között.De ahogy telik az idő, és fejlődik az agya, máshogy lesz.Az én lányom 8 hónapos, és most ott tartunk, hogy egyedül az apjánál és nálam szeret kézben lenni.Ráadásul szeparációs szorongása is van, képes sírva fakadni, ha kimegyek a szobából.Állítólag ez a 8 hónapos szorongás pozitív dolog, mert azt jelzi, hogy jól működik az agykéreg.Már tud különbséget tenni az arcok között.Sajnos az én picim túlzásba viszi ezt.Fél a számára "idegenektől", még anyósomtól is.Senkinek nem hagyja magát dajkálni, keserves sírásba kezd, ha valaki tapogatja, vagy felveszi.Szenvedünk ettől rendesen, mert még az anyukámnak se hagyja magát szeretgetni.Volt, hogy már attól sírt, ha valaki ránézett, vagy hangosabban szólt hozzá.Nem könnyű, eléggé kimerít ez a dolog.De ha belegondolsz, ez kell is majd ahhoz, hogy ne sétáljon haza boldog-boldogtalannal a játszótérről.Állítólag ezt is kinövik.Hát nagyon remélem, mert így még a bölcsibe se tudom majd beszoktatni.Nem tudja még, mi az, hogy nagymama, még az én lányom se tudja.A babák memóriája egy hétig terjed.Akit nem lát egy héten belül, arról azt se tudja, hogy a világon van.Szerintem bőven elmúlnak egy évesek, mire nagyjából tudják, ki kicsoda.( itt most nem rátok, a szülőkre gondolok) És fog majd jobban is ragaszkodni hozzád, túlságosan is.Fog még attól sírni, hogy pisilni mész.:))Egyelőre örülj ennek az állapotnak.

2. vagyok.De aranyos vagy! Ragaszkodik ő most is hozzád, és tényleg örülj neki, hogy ilyen barátságos.Légy erre büszke!Biztos vagyok benne, hogy azt a sok szeretet, amit tőled kap, meg fogja hálálni, te leszel neki a minden.Most is az vagy, csak még nagyon picurka.

Az én kislányom is ilyen barátkozós, vidám. Ő is 4 hónapos. Még a boltban is "leáll" beszélgetni bárkivel. VISZONT: Volt, hogy sógornőm vigyázott rá, mikor hivatalos ügyet kellett intéznem. Két órát voltam távol. Mondta, hogy már fél óra után érezhető volt, hogy hiányol. Elvolt vele is, de folyamatosan figyelt, nem-e hall engem... Vagy pl van, hogy nagyon jól elvan bárki kezében, nézelődik, nem nyűgös, de tudom, hogy álmos. Olyankor ha átveszem, szinte alig ér a vállamhoz, és már alszik is. Szóval szerintem nagyon is tesznek ők különbséget, és igenis megismer Titeket! Ne aggódj, annak pedig örülj, hogy barátságos mindenkivel. Sokkal jobb, mintha ránézne valaki és már sírva is fakadna. :o)