Egy kisbaba/kisgyerek mikortól fogja fel ill. hány éves korától sérülhet a lelke, ha a szülei elválnak?

Másfél évesen még azt sem tudja, mi az a holnap vagy a tegnap, tehát a jövőtől nem is tudna szorongani.

Ettől függetlenül biztos hogy érzi a feszültséget, és bizony azt is, ha anyának néha hamis a mosolya....

Még a kipárolgásod is más, ha ideges vagy, nekik pedig nagyon jó a szaglásuk, érzékelik azonnal a változást.

Barátnőm kislányával megjártak Pető intézetet, Madarász alváslabort, mindig baj volt a kicsivel 7-8 hónapos korában, aztán kiderült, apának barátnője van, közölte anyukával, hogy másnaptól nem kér a családjából. Voltak előjelek, amit a kicsi sokkal jobban érzékelt, mint a még mindig szerelmes anya.

Szóval sajnos hiú ábrád, hogy ha még nem beszél, nem is fogja föl, mi történik. Az én fiam is másfél éves, kb. 2 tucat szót mond, de mindent ért, érzékeli a hangulatváltozásokat.

A legkomolyabb nyomok 3 éves kor után alakulnak ill. a beszéd elindulásával egyre mélyebben tudnak a szavak által raktározódni az élmények. Pl.: egy "komoly" beszélgetés egy 3 évessel mélyebb élmény, mint egy egyéves babának elmondani, hogy holnaptól elköltözünk. Van aki 2-3 hós babájával elválik, ott általában a kicsiket nem viseli meg annyira a válás, mint a 3 éves gyerkőcöket, mivel elég hamar az lesz nekik a természetes, hogy anyával együtt élnek. Vannak kíméletesebb válások, amikor anya és apa tisztelettel beszélnek a másikról (válás utáni napon is...) és a gyereknek mondják, hogy apa szeret téged, apa nagyon várja, hogy találkozzatok stb.

Anyánál aztán jó legyél! stb. a másik oldalról.

Ha válni akarsz, válj most, ha nem, akkor szívesen segítek.

Egy amúgy szexológus anyuka

Nem a válástól sérül, hanem

1.-a vele járó feszültségtől

2.-az a jó, ha jelen van folyamatosan az apafigura is, meg az anyafigura is, sőt ezek egy szerelmi modellt mutatnak. Ez lenne az ideális minden gyereknek.Dehát egyikőnk sem nő teljes ideális környezetben.

Már az anyaméhben is más hatások érik a magzatot, ha ketten várják, mint ha egyedül. Természetesen ez hatással van rá.

Az egyik szülő hiányát nemtudatosan érzékeli a csecsemő, kisgyerek, - egyszerűen tapasztalja.Vagy a hiányt tapasztalja.

De a gyerekek nagyon alkalmazkodóak. És egy rossz kapcsolat többet árt nekik, mint a hiányzó kapcsolat.

3 éves korra nagyjából kialakul a személyiség. Utána már csak finomodik. A legmélyebb nyomokat az első 3 év hagyja bennünk. Ha válni kell, váljatok mielőbb, szaporán, minél kevesebb ideig legyen kitéve a szomorúságnak!

De biztos, hogy válni kell? Nem csak egy válság? Minden házasságban vannak mélypontok, és csúcsok is.

Nem olvastam végig a válaszokat, mivel véleményre vagy kiváncsi, leírom: szerintem 1 éves kor körül, de függhet attól, apuka mennyire van a napirendben, és mennyire apás. Amúgy ha nem lesz normális pótapuka, akkor mindegy, így is úgy is "sérül", mert fel fogja tenni magának a kérdést, nekem miért nincs apukám.

Én 6 voltam, mikor váltak, állítólag azért vagyok kissé érzelem szegény, és bizalmatlan mindenkivel, még a családommal is. Nővérem akkor 10 éves volt, újra ágyba pisilt hónapokig a válástól.

Szerintem minél előbb válj el, ha nem működik.

Erőt és kitartást, vagy nem is tudom, mit kívánjak...

Mi sérül egy krízis során?

-9-8 hónap, várakozás, megszületés: bizalom, remény

9-18 hó:kisded (felfedező) - akaraterő

19-36 hó(leválás) - önbizalom

3-6 év ovis (függetlenség, identitás) - fantázia

6-12 év kisiskolás (alkalmasság) - tanulás, tudás, megfelelés

13-26 serdülés, ifjúság : hűség, függetlenség

Igaza van azoknak, akik azt írják, hogy a baba ha nem is fogja fel, érzi a feszültséget, szomorúságot és ez nem jó neki. Viszont szerintem ennél sokkal rombolóbb, ha a gyerek miatt együtt maradnak a szülők. Ettől a problémáik még nem oldódtak meg, a feszültség, szomorúság ugyanúgy megvan. Csak pluszban még egy hazug helyzet is létrejön (az anya és az apa együtt maradnak, holott szívük szerint nem ezt tennék), ami hosszú távon sokkal rombolóbb a gyerek lelkének, mint egy válás.

Biztos, hogy nem tudnátok rend behozni a dolgokat? Esetleg családterápia?

Egy gyereknek, amíg fel nem nő, VÉGIG szüksége van apára és anyára. Mindkét szülőjére, mindkét szülői mintára szüksége van ahhoz, hogy egészséges lelkű és személyiségű férfi vagy nő válhasson belőle.

Minél kisebb, annál kevésbé tudatosul benne a veszteség. De a személyiségének mindenképpen ártani fog.

Persze egy rossz házasság, főleg ha sok benne a veszekedés, vagy családi erőszak van, még rosszabb a gyereknek.

Saját példa: alkoholista apával nőttem fel, a szüleimnek nagyon rossz volt a házassága, folyton veszekedtek. Az apám gyakorlatilag hiányzott az életemből, mert folyton részeg volt. A hiányzó apai elismerés és szeretet miatt egy életre sérültem: sérült a nőiességem, ami nem kapta meg az apai szeretetet, és sérült az önértékelésem is. A férjem nagyjából helyreütötte a csorbát, de sosem leszek az az egészséges önbizalmú felnőtt nő, aki lehettem volna, ha van apám. Ha a szüleim elválnak, akkor "csak" egy csomó családi veszekedést úszok meg, de apám ugyanúgy nem lett volna...