Nagyon felhúztam magam. Veletek is előfordult már ilyen eset?

Már megszoktam hogy gyerekkel - anno babakocsival- átnéznek rajtam mint az üvegen.

köpj egyet és felejtsd el.

Én ezekre már rég nem akadok fenn. Már immunis vagyok ezekre a dolgokra.

Egyébként egyetértek az előttem írókkal.

Egyszerűen ennyire bunkók és figyelmetlenek az emberek, nagyon szomorú. Én nem tudom az ilyen helyzeteket higgadtan kezelni, valamit úgyis odaszólok, hogy vegye észre magát.

De nemcsak az ajtókkal van így, a zebrán is simán átgázolnak babakocsisokon is, felén nagyon kevés az udvarias sofőr. Nem az irhájukat kéne mentegetni azzal, hogy biztos nem figyelt meg jaj szegény fáradt, a melegtől van blablabla, hanem odakoppintani egyet, hogy figyeljél már oda másra is magadon kívül.

bár nem pont ide tartozik, de én tologattam egyszer a hepehupás, göröngyös, felmaródott járdán a babakocsit, mikor hátulról megelőzött egy biciklis bácsika, és majdhogynem leanyázott, hogy miért foglalom el a helyet a járdán, neki le kellett menni a fűbe, hogy kikerüljön!

Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam....pedig ha hamarabb kapcsolok, elmondhattam volna, hogy a járda a gyalogosoké, aki babakocsit tol, az gyalogos, aki biciklin ül, az nem...és az úttest másik oldalán ott futott egy vadiúj kerékpárút....csak hát a bácsinak az még nem rutin, hogy azon tekerjen.

Szóval tapintat, együttérzés, satöbbi az van!