Már az is baj, ha valaki foglalkozik a babájával?

Szerintem az ismerősöd nem ért a babákhoz. Ne is foglalkozz a beszólásaival! Igenis foglalkozni kell egy gyerekkel. Én a lányomnak már az elejétől fogva dalocskákat énekelek, olvasok, mondókázok. Ez szerintem így a normális. Játszom vele, már amennyire egy 2,5 hónapossal lehet. Zörgök neki, pürrögök, magyarázok, énekelek, táncolok. És ő rettentően élvezi! :)

Szóval csak így tovább!

Hát én is fanatikus anyukaként vagyok elkönyvelve....

Miért is???Mert még sose bíztam rá senkire a gyerekemet (most 2 éves),már születése óta folyamatosan mondókázok,énekelek neki,ennek köszönhetően ma vagy 50 mondókát tud kívülről.Nem hinném,hogy ettől zseni lenne,csak nekem is elég nagy beszélőkém van,hát ő is ezt örökölte...:-)))

Nem baj ez,sőt!!!Ne foglalkozz senkivel,úgy csináld ahogy neked és neki a legjobb!

Mindenki a saját vérmérséklete szerint neveli a gyerekét....én nem beszélek hozzá egész nap, mert nem vagyok egy nagy dumás.Viszont az én 7 hónapos babám is szépen játszik a labdával.

Amin nálam meglepődnek, hogy még semmi foga sincs, mégis gyönyörűen rágja a vajas kenyér darabkákat:)

Ne ess kétségbe TE csinálod jól. Inkább foglalkozz a gyerekeddel, mint hogy nézd a sarokból ahogy nagy nehezen rájön a dolgokra. Amit magától kell megtanulni úgyis magától tanulja meg, de a megfelelő környezet, a megfelelő feladatok, játékok, ingerek, na és a szülők odafigyelése igen is fontos.

Lehet, hogy az ismerősöd azt hiszi, hogy a gyerek készen érkezik a világra és semmit sem kell vele csinálni, de attól még ez nem így van. Másfelől meg miért ne foglalkoznál a gyerekeddel? Nem is értem. Nem kínzod, nem sír, ha foglalkozol vele, hanem élvezi, akkor mi lenne itt a baj?

De jo nektek lanyok. Az en kisfiammal nem lehet jatszani, olvasni neki, mondokazni... :( Nem erdekli pedig mar 15 honapos. Inkabb egyedul jatszik en nem kellek neki. Meg is fordult a fejembe, hogy biztosan nem szeret, nem vagyok jo anya... :( Ha epit a kockakkal es leulok melle epiteni akarok vele akkor felall, elmegy onnan es keres maganak mas jatekot. Ha nezegeti a kepes konyvet es leulok melle, hogy elmondjam mit lat a konyvbe... akkor onnan is eljon es otthagyja nekem a konyvet. Ha mondokazok neki vagy enekelek akkor csak ramnez mintha azt mondana, hogy: "most ezt te komolyan gondolod?" es megy jatszani a jatekaival. A kertben neha labdazik velem vagy ha elrugom a labdat szalad utanna, majd visszaguritja, nevet... ez az egy amit szeret velem csinalni. Jatszoteren, szeret homokozni, akkor jon oda hozzam ha be akar ulni a hintaba. Ha mar leulok melle homokozni akkor otthagy es megy csuzdazni. :( Akkor boldog ha egyedul jatszhat, pakolhat. Akkor boldog ha beken hagyom, hogy egyedul jatszon a szobajaba. Az sem erdekelne ha nem neznek fele orakig (persze Isten orizz, 5-10 percenkent ranezek, nehogy baja essen, de nem hianyol). Neha kijon a konyhaba utannam, hozza a kisautoit, tologatja meg pakolja a muanyag edenyeket ki-be a szekrenybe de ha ismet legugolok melle, hogy jatszunk egyut akkor otthagy engem a kisautokkal, edenyekkel es tovabball, keres mas elfoglaltsagot. Nem tudom miert ilyen. :( Olyan rosszul erzem magam. Bolcsibe is jar, ott nincs gond, imadja, ott is inkabb egyedul szeret epiteni, jatszani, rajzolni... Ma reggel is vittem es el sem koszonot, csak rohant a jatekok fele, nem erdekelte, hogy pa-pa-t intek, ram sem nezett ahogy levettem a cipojet mar szaladt is terembe a jatekokhoz.:( Nagyon el vagyok keseredve.

Ne haragudjatok, de jo volt magambol kiirni.

Nagyon jól csinálod!

Én is mondókázok, énekelek a 6 hónapos babámnak.

Játszom vele, ő is szereti a labdáját, ugyanúgy játszik vele, mint a te babád.

Nem kell minden beszólással foglalkozni, mert abból szerintem mindenkinek akadt már.

A múltkor találkoztunk egy lakóval, akivel sosem beszéltem eddig, csak köszöntünk, a babám még sosem látta, hát az a nő nem egy szépség és rémesen hangosan beszél.

Beleordított a babkocsiba, a picim meg rögtön sírva fakadt.

1 perc múlva abba is hagyta, mert ugye megvígasztaltam. Közölte, hogy ez nem jó ám, nem kell így nevelni egy gyereket, erről én tehetek, mert biztos dugdosom a gyereket mások elől, meg otthon is lábujjhegyen járkálunk és itt a következménye!

De még sorolhatnék pár ilyet mikor 2 hónaposnak nézték a babámat, és mikor közöltem, jó durván, hogy fél éves, akkor majdnem össze estek a csodálkozástól, vagy a védőnő közölte, hogy nem nagyon járunk tápszert íratni (speciális tápszert eszik és a betegsége miatt gyarapszik keveset a súlya, a tápszert meg az orvosnál, a betegrendelésen íratjuk), nem tudja mit eszik, biztos azért nem hízik!

Szóval ilyenek az emberek és ez még csak a kezdet sajnos, lesz még rosszabb beszólás is, mert mindig muszáj vájkálni a mások családi életében, valamivel lekicsinyíteni az anyuka önbecsülését, pedig egyáltalán nincs igazuk!