Nem visszalépés 8 hónap külön alvás után egy szobában aludni a kicsivel?

Születése óta együtt alszom a fiammal a gyerekszobában. Lassan-lassan szoktatom ki magamat onnan. Most már (13 hónapos) csak hajnalban megyek be hozzá és együtt ébredünk. Nekünk gyönyörű így.

Pedig én is következetes vagyok a gyereknevelésben, DE: a gyerek szükségleteit (nem a vágyait, hanem a szükségleteit) mindig kielégítem. Most rám van szüksége. Az első két év a bizalom, a kötődés kialakításának az ideje. Az önállóság a következő lépcső lesz, kétéves kor fölött.

[link]

...a nyugati szülőknek azt tanácsolják, hogy a megfelelő alvási szokásokat már csecsemőkorban alakítsák ki, a babát mindennap közel azonos időben, egy kiszámítható rutin végén tegyék be a saját ágyába, hogy ott egyedül aludjon el. Ha azonban a különböző népeket meglessük álmukban, rájöhetünk, hogy amit mi egy kisbaba számára „megfelelőnek” tartunk, valójában egy kisebbség furcsa ideálja.

A kultúrák többségében a csecsemők ma is az anyjukkal alszanak, és ebben a szoptatás szerepe is meghatározó maradt. Így van ez még olyan iparilag fejlett országokban is, mint Svédország vagy Japán.

Nálunk ez úgy működött, hogy a saját szobájában aludtam én is éjjel, ha felébredt.. de a mi hálószobánkba nem vittem át soha!

Van egy kihúzhatós kanapéágy is a babaszobában, ha ez nem megoldható akkor marad a szivacs a földre :)

A Ti hálószobátokban való alvás tényleg "visszalépés" lenne, ahogy írtad is.

Én a mai napig néha még a gyerekkel alszom az ő szobájában, pedig már 22 hónapos.