Nem nehéz egyszere két kicsi gyerekkel?

A reggeli és esti nagyüzemi pelenkázást leszámítva ugyan olyan két kicsivel, mint eggyel,

22 és 3hónapos gyerkőcökkel vagyok itthon.

Van időm foglalkozni a naggyal, a kicsivel(külön alszanak), a háztartásra, magamra, sőt most kezdek a vizsgáimra készülni(4tárgy)

Nálunk is ennyi a korkülönbség. Számomra nem volt túl nehéz, bár előre számoltam vele, más lesz, több dolgom lesz, mint egy baba mellett.

Szerencsére elég nyugis, jó alvó baba a kisfiam, ráadásul a két gyerek a számukra legfontosabb időszakokra (reggel felkelés, esti altatás) nagyon gyorsan kialakítottak egy rutint, ami mindkettejüknek megfelel.

A kicsi fél öt körül kel születése óta, akkor kihozom őt a gyerekszobából, ne ébressze fel a nővérét. Kicsit játszunk, szopizik, stb., aztán visszaalszik. Eleinte hamarabb, most 9 hós, így nagyjából 7 körül, mire a nővére felébred. Az esti rutin is úgy alakul, hogy együtt fürdenek kezdetektől - az első hetekben a nagy a nagy kádban, a kicsi a kicsiben, de hamar átraktam a kicsit is a nagyobb mellé - majd vacsora, a nagyobb mesét néz, amíg a pici szopizik, ha lerakom, jön a nagyobb, szopi, esti mese neki is és alvás.

Napközben pedig egyszerűen megtanulja az ember, hogy időnként választani kell. Ha a kicsi sírva fakad, mert mondjuk ki akar jönni a kiságyból, neki kell várnia, ha a nagyot mondjuk épp biliztetem. A nagy is vár, ha pont a picit szoptatom - érdekes, de megszokták gyorsan, hogy mikor ki az első és alkalmazkodnak is hozzá.

Amióta pedig a kicsi is ül, mászik, feláll, lépked, azóta nagyon jókat játszanak együtt. Csak arra kell figyelni, nehogy túlszeresse a nagy a kicsit, mert imádja, csak még nem mindig tudja, hogyan nyúljon a kisebbhez. A kicsi meg úgy néz a nagytesóra, mint aki csodát lát és mindenben követi. :-) Látnod kéne, amikor sikongva négykézláb fogócskáznak, a nagyobb ugyanis hajlandó leereszkedni a kicsi szintjére. :-)

Majd meglátod, milyen mókás lesz az élet két babóval! Minden jót nektek! :-)

21 hónap lesz köztük :)

Októberre érkezik meg a kistesó, addig még sok a dolgunk, kicsit átalakítjuk a lakást, új gyerekszoba, stb. Mert hogy nem (így) terveztük, de ha már jön, nagyon örülünk neki és izgatottan várjuk. Nem félünk, főleg ha Ő is olyan jó baba lesz, mint a nővére. Azt hiszem, ha sikerül egy jó kis napirendet kialakítani az elején, minden teljesen jó lesz :) meglátjuk.

Ne izgulj és minden jót!!!!!!!!

Gratula a két előttem válaszolónak.

Nekem nehéz a két kicsivel,főleg ha betegek és nyűgösek.Nincs segítségem akire néha rábízhatnám őket.De a környezetemben is látom hogy,bizony két pici igen fárasztó tud lenni.

Igaz nekem mellette van még két nagy gyerekem is.

Én vagyok a második. Nekem sincs segítségem, illetve most már néha van, mert anyukám már nem dolgozik, de három hónappal ezelőttig teljesen magamra voltam hagyva, úgy, hogy a párom rengeteget utazik, sokszor napokig nincs itthon. Szóval az első fél évet teljesen magam oldottam meg, azóta könnyebb abból a szempontból, hogy néha anyura hagyhatom őket, ha tárgyalni megyek, mert dolgozom is egy mlm cégben. Eddig vagy gyerekkel kellett mennem mindenhova, vagy apa igyekezett hazaérni és a nagyobbomat rá tudtam hagyni, a kicsi meg babakocsiban aludt, amíg én dolgoztam. :-) Mindenre van megoldás, csak akarni kell. :-)

A háztartás meg ilyenek nem okoznak különösebb gondot, azt gyerekek mellett is simán megcsinálom, amit nem, azt csak lustaságból (pl. most is két napja vár egy halom vasalnivaló, csak még nem szántam rá magamat).

Szerintem a kétgyerekes élet is csak szervezés kérdése, nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Remélem, azt is meg fogom tudni, milyen az élet három vagy négy kisgyerekkel, ugyanis legalább ennyit szeretnék. :-)