Akik úgy érzitek hogy kevés pénzből gazdálkodtok havonta és mégis bevállaltátok a 2. babát, megosztanátok a tapasztalatotokat?

Hú, de az elevenembe találtál a kérdéssel! Nálunk is ez a szitu, és a húgoméknál is. Pedig nem állunk rosszul anyagilag, van autónk, lakásunk, a húgoméknak nincs hitelük semmi, nekünk még a lakásra van egy minimális... mindkettőnknél egy-egy gyerek, de egyikünk sem merünk 2-at vállalni.

Pont erről beszéltünk a hétvégén, hogy mit érzünk ezzel kapcsolatban, és annyira ugyanazt érezzük... :(( Hiába van meg most mindenünk, de mindkettőnk munkahelye megszűnik, mire ovisok lesznek a lányaink.. a férjeink pedig nem keresnek százezreket, ráadásul náluk is bizonytalanság van.

Na most erre hogy szüljünk még egy gyereket? Egyszerűen nálunk is ez van, hogy a szívünk akarná, az eszünk meg nem. De én valahogy érzem, hogy nálam az ész fog győzedelmeskedni, a húgoméknál pedig a szív. :)

2. vagyok, mi fiatalok vagyunk még, 24-27. de hát esélytelen még kb 10 évig h saját lakás legyen!!! :S :( és még az sem biztos, mi is így egyeztünk meg h 1 gyerek ,mert az a biztos, és nem úgy kell indulni mint hogy nekünk (semmiből), mert mind2en nagycsaládból vagyunk, és mindenkinek a semmiből kell építkeznie... :S hát nem könnyű... lehetetlen!!!! pláne a mai helyzetben :S

mondjuk ha saját lakás lenne akkor lehet megtartottuk volna a babát... :((((

Tényleg nagyon nehéz. Mi sem vállalunk másodikat, mert nemcsak a kicsi korukra kell gondolni, hanem ha iskolába mennek. Egyiknek ilyen tanfolyam, olyan iskolatáska, tábor, úszás, kirándulás, ebédpénz, könyvek, később középsuli, cipő (kínai már nem jó), randizni kezd.. aztán főiskola, tandíj, albérlet (?), külföldi tanulmány esetleg, és még indítsd is el, ahogy tudod. Nem tudom, milyen lesz az egészségi állapotunk a férjemmel, lesz-e munkánk ,stb.

Elnézem a híradókat, meg a Házon kívül-t, hogy mennyi család van bajban a hitelei miatt gyerekekkel egyetemben. jó a testvér, jó!! De sajnos itt hosszú távon is gondolkodnunk kell.

28/N (2 éves gyerkőccel).

2. vagyok! kedves utolsó totttttál igazad van!!!!

és kedves 1. neked is, mert szeretnénk végül is babát, mert imádom a gyerekeket(óvonő vagyok, bölcsis nevelőnő)... és tényleg ha belegondolok, jön a fiamnak majd a csajozós korszak,azt nekünk kell majd pénzelni, meg ide megy bulizni, odamegy... és akkor sokkal többe fog már kerülni mint most. én anno 500Ftból nagyon jól éreztem magam ,de ma már 5000is kevés bizonyos helyeken, sőőőt!!!! :S hát remélem ennél már csak jobb jön!!!! :) mert most is a kiutat keressük a béka popója alól... a számlák csak halmozódnak... :S

Sajnos mi sem merünk másodikat vállalni. Most 2 éves a kisfiúnk, de úgy néz ki egyke marad. Ugyan van saját lakásunk, de apa munkahelye eléggé bizonytalan, én gyesen, nem tudom, visszavesznek-e... Ráadásul mi sem vagyunk már fiatalok (35-37), úgyhogy a korunk miatt várni se nagyon tudunk sokáig.

Mint ahogy előttem is írták, nem is most kerülne sokba, hanem majdha kettőt kell iskoláztatni, elindítani az életbe... Nem egyszerű!

Kislányom másfél éves, mi is már ábrándozunk a tesóról...Szívünk szerint akár többről is, de sajnos mi is nagy bizonytalanságban élünk. Nemrég kezdtünk vállalkozásba, így néha befut több pénz, néha meg csak gyűjtögetjük a számlákat...Nincs fix jövedelmünk így, és 3 hitelt fizetünk. :-( Még 15 évig, vagyis addigra amikor már teljesen kinőttünk gyerekvállalás korszakából.

Valószínű tehát, hogy később sem lesz könnyebb, de azt akkor sem tudnám elfogadni, hogy a gyerekem egyke legyen emiatt!!! Ha nem megy minden évben táborba, vagy nem márkás ruhákban jár, az kisebb baj, mintha nem lenne testvére, mert egy testvér pótolhatatlan! (én tudom, nekem 2 is van, nem éltünk nagy lábon mi sem, de mindig számíthattunk egymásra)