1 év körüli gyermekednek milyen a kapcsolata az apjával? SegítsE, tek!
nálunk semmilyen. amíg kicsi volt, azért nem akart vele apa foglalkozni, mert még kicsi. aztán nagyobb lett, lehetett volna már játszani vele, akkor is volt kifogás. a férjem nagyon kényelmes és lusta ember. nem ül le vele játszani, mostmár olyan szinten vagyunk, hogy 10 percet sincs el az apjával, apának meg fogalma sincs, hogyan kösse le, nyugtassa meg. a kisfiam meg úgy üvölt, mintha a hasfelmetszővel hagynám együtt. születésétől mindig próbálkoztam folyamatosan, hogy apát bevonjam a dolgokba. próbáltam finoman és próbáltam az 'egyszerűen otthagyom vele' módszert is. mindent mindig megmutattam, mondtam, mit hogy csinálok, hogyan próbáljon vele beszélgetni, játszani, viselkedni, kisebb-nagyobb feladatokat rábízni, de a férjem nem ad bele apait-anyait, egyszerűen fontosabb neki a saját kényelme, fel nem állna, hogy odamenjen hozzá. "ő nem tud vele sétálgatni, mert nem bírja el",pedig egy stramm ember, én viszont bírjam a 45 kg-mal.. most ott tartok, hogy már teljesen tanácstalan vagyok, mit kellene tenni. fél év múlva mennék dolgozni, nagyon jó álláslehetőséget kaptam, a mostani összes fizetésünk/bevételünk 4x fogom megkeresni. szóval nem kérdés, hogy elvállalom. arra gondoltunk, akkor a férjem jönne gyed-re vele, de teljesen kétségbe vagyok esve, hogy így mi lesz?? hogy fognak egymással megbírkózni? Addig kellene összeszokniuk normálisan, gondoltam, hogy minden nap kettesben hagyom őket, eleinte csak kisebb időre és kéznél leszek (átmennék anyósomékhoz, mert közel laknak), majd növelnénk az időt. de a férjemnek kell kitapasztalnia, hogy ő hogyan boldogul el vele, mivel tudja lekötni, megvígasztalni, miután kilépek az ajtón. szerintetek ez jó lenne így?
az érdekes az egyébként, hogy anyósomra és apósomra bármikor bármeddig ott tudom hagyni, mert velük szeret lenni, megszokta őket, de apával egyáltalán nincs el.
másnál is van ilyen? szerintem ez nem normális, hogy gyakorlatilag magamnak szültem a gyereket, és a férjem nem képes változtatni, felnőni az apasághoz, és tudomásul venni, hogy nem csak minden az én dolgom és mostmár szerintem kellene, hogy vele is el tudjon maradni a fiúnk. hogy töltsenek kettesben is időt, hogy ő is el tudja látni (mindent tud, hogyan kell, csak nem akar semmit).
MIT TEGYEK???
válasza:
válasza:Hát őszintén? Szerintem inkább add be bölcsibe.
Abszolút nem tartom normálisnak ezt a szitut, de ha már így alakult inkább a bölcsi, ott jól ellene , mint hogy végigidegeskedd a napot, hogy a kényelmes apuka hogy van el vele, van e hozzá türelme.
Persze te tudod, de ha eddig ennyire nem vette ki a részét a gyereknevelésből, nem hinném, hogy jól fogja állni , türelemmel fogja viselni ezt az egészet sajnos. Főleg nemsokára jön a neheze, a dackorszak, a bilire szoktatás, a sok baleset...nem tudom. Én bölcsibe adnám.
Az én férjem hálistennek elvan a gyerekekkel még akkor is ha hulla fáradt, de ha találnék munkát sem merném egész nap rá bízni a kisebbet, menne bölcsibe. Pedig ő kiveszi a részét az tény.
válasza:Szerintem jobban jársz ha bölcsibe adod a kicsit, sajnos vannak olyan apák akik nem tudnak mit kezdeni még a saját gyermekükkel sem.
Nálunk a férjem kezdetektől játszik a fiaival, imádják is nagyon az apjukat, mert vele igazi fiús játékokat tudnak játszani:)
Az én apukám is rettentő kényelmes ember volt, soha egy percet nem játszott velem és a húgommal, felnőttünk és szerettük is nagyon (sajnos már nem él), de ő nem volt partner a gyereknevelésben, mindent édesanyám csinált.
Én nem erőltetném a helyedben az apukát, ha magától nem érzi azt, hogy a fiával foglalkozzon, akkor úgysem szívből fogja csinálni csak kényszerből, az pedig nem jó senkinek.Fogadd el, hogy ő ilyen férfi, attól a maga módján még szeretheti a fiát:)
igen, nagyon szereti és büszke is rá, "milyen okos-milyen ügyes", ez tény. nem rossz ember ő, ilyen. igen, a bölcsi lesz akkor a megoldás. csak érdekelt, hogy másoknál is így alalkul-e az apa-gyerek közti kapcsolat. szóval, hogy ez szokványos dolog-e, hogy ennyire nem tud vele mit kezdeni. úgy látszik, van ilyen is, mint írod, hogy apukád, veletek sem játszott, foglalkozott. ez is alkati dolog.
megoldjuk vhogy, a munka messzire költözéssel jár együtt, nem egyszerű a helyzet, de kénytelenek vagyunk megoldást találni.
az is jó ötlet, hogy hármasban mókázzunk, de ehhez valóban a férjemnek kell partnernek lenni.
köszönöm az eddigi válaszokat, és várok még továbbiakat, kisebb-nagyobb gyerekek anyukáitól is!!!
válasza: válasza:Lehet, hogy a bölcsiben sokat lesz beteg, de ugyanez 2 év múlva az oviban és megtörténhet, és azt is meg kell majd oldani.
Sztem elég nagy gond, ha a gyerek már ennyire nem bírja az apját. A nevelésben nekik is nagyon fontos szerepük van, amit igenis fel kell vállalniuk. Olyan nincs, hogy a saját kényelmem érdekében inkább nem csinálom. Ha megcsinálni meg tudta a gyereket akkor nevelni is tudni kell.
Az első hsz-szel értek egyet különben, kezdetben közös programokat csináljatok,és fokozatosan szokjon hozzá a gyerek. De ha nem akarja így apuka, akkor menj el dolgozni, hagyd otthon vele a gyereket, és két hét múlva majd rájön magától mindenre. Nem olyan mulyák az apák, mint amilyennek szeretik magukat feltüntetni, ha a gyerekről van szó.
válasza:Szia!Nekünk 1 éves a kisfiunk és nagyon fura amit írtál,mert az én fiam odavan az apjáért és fordítva is.
Minden nap ő fürdeti játszik vele felöltözteti,pelenkázza szóval mindent.Amikor este hazajön az apja és meglátja megvan "őrülve" a gyerek és csillogó szemekkel sprintel az apja karjaiba.Nemis tudnám ezt másként elképzelni,hiszen kettőnk döntése volt,hogy babánk legyen és az apa is legyen igazi apa!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!