Úgy furdal a lelkiismeret! Nálatok is elő szokott fordulni?

Hát nem kellett volna ezért megütni! Figyelj tudom, hogy rossz ha nem akar enni, nálunk is ez volt, de ne görcsölj azon, hogy másfél órán keresztül próbálsz belediktálni valamit, te egyre idegesebb leszel, ezt ő is érzi és végképp nem fog enni! Megkínálod és ha nem akar enni hagyd békén, majd a következő etetésnél próbáld meg újra!

Ha egy valami ízlik neki akkor azt add neki akár napokig is!

Semmi baja nem lesz attól, hogy ráütöttél a kezére. Ő elfelejti egy perc után, csak neked okoz nagy problémát. Persze azon nem segít, hogy emiatt jobban egyen, mert valószínűleg azt se tudja, hogy miért kapta.

Valóban nem baj, ha akár 3 napig is ugyanazt a kaját eszi, amit szeret, abból készíts egy nagyobb adagot, nem kell minden nap újat csinálni. Reggel próbálj meg kakaót adni neki, az én fiamat az elég jól laktatja. Vagy vmi turmixot. Ha egy éves, akár már bolti tejből is csinálhatod, ha nem issza meg, akkor majd te megiszod, így nem megy kárba :) Nálunk is nagy kedvenc a paradicsom, például paradicsomos burgonya (hússal, vagy anélkül is jó), és egyszerű megcsinálni. Most a másik kedvenc a karalábéfőzelék, az is elég jó édes. Esetleg próbáld ki.

És kitartás, idővel jobb lesz, és tényleg ne stresszelj rajta, mert az egyikőtöknek se tesz jót. Ha rendetlenség van, ne foglalkozz vele.

Állítólag én voltam ilyen rossz evő...konkrétan 6 éves koromig nem voltam hajlandó szinte semmit sem megenni. 6 évesen kemény 16 kiló voltam, alig akartak felvenni a suliba, mert túl kicsi volt a súlyom és akkoriban még meg volt az is határozva, hány kilósan vesznek fel...

Állítólag mindent kiköptem én is, és utáltam enni.

Nekem egy dolog volt, amit megettem, a krumpli...úgyhogy anyukám mindenbe tette krumplit vagy ha kellett egész nap azzal etetett, hogy legalább egyek valamit...

Anyukámnak a dokinéni mindig azt mondta, hogy annyit eszik az a gyerek, amennyi kell neki és kész. Na persze ezzel aztán nem nyugtatta meg anyukámat...

Nagyon-nagyon nehéz lehet neked, és elhiszem hogy kiborultál. Sajnos nem tudsz mást csinálni, minthogy türelmes vagy és próbálkozol.

Alapvetően szerintem az nem jó ötlet, hogy másfél órán keresztül eteted 8félével, mert próbálkozol, hátha ez, hátha az. Ezt nem szabad csinálni, mert a gyerek megszokja, hogy válogathat, te meg kikészülsz. Én úgy csinálom, hogy max. kettő féle, ha nem eszik, nem eszik. Majd a következő étkezésnél. És nincs közben nasi! Kaja mellett még nem halt éhen gyerek. :)

A másik ami nekem bevált, hogy elkészítettem a trutymót (én csak így hívtam őket) és beletöltöttem a bébiételes üvegbe. Úgy falta, hogy nem győztem lapátolni. Az is jó ötlet, hogy kezdetben keverd a házit a gyárival, majd azt fokozatosan hagyd el.

Csak nyugi és kitartás. Elindultatok egy úton, nem szabad visszafordulni.

Az első gyerekemnél stresszeltem rá ennyire az evésre. Falatonként futkostam utána, több félét főztem, hogy válogathasson. Hát meg is tette. Néha hihetetlenül elkeseredtem.

Amikor a második megszületett, megfogadtam, hogy másként csinálom. Sem őt, és onnantól a nagyot sem "üldöztem" az étellel. Ha evett, evett, ha nem, majd a következő evésnél éhesebb volt. Két evés között akkor sem adtam semmit, ha az elsőt kihagyta, max. kicsit korábbra hoztam a következőt. A kicsi már ezt szokta meg, de nagy is relatíve könnyen átállt erre a módszerre.

A kézrecsapás kérdése elgondolkodtató. valószínűleg neked tényleg jobban fáj, mint neki. De meg kell tanulnod másként levezetni a frusztráltságodat, mert sok helyen látom, könnyű rákapni a gyerek verésére.