Mit tennétek? Kisfiam 1 éves, de én már nagyon szeretnék neki kistesót. Csak az a baj, hogy 2 szobás házunk van és ha lány lenne nem lenne külön szobája. Számoltam mire megszületne addigra letelne az egyik hitelünk is/20 ezer havonta/.

Én most várom a másodikat, még nem tudjuk mi lesz, de nem hogy különszobája nem lesz, de még együtt szobájuk se. Ugyanis egyszobásban élünk. Szerintem nem ez alapján kéne gyereket vállalni, de te tudod. :)

Szerintem amíg kicsik a gyerekek addig ez nem gond. Később esetleg. Viszont akkor még mindig elköltözhettek, a gyerekeiteknek meg az a jó ha korban egymáshoz közel vannak.

Nekem 4 gyerekem van, mindnek van különszobája, csak biztos anyagi háttér mellett szabad több gyereket vállalni. Nem lesz jó a későbbiekben ha egy szobában kellene lakniuk, amíg kicsik nem nagy gond, később már igen. Nálunk van még plusz két szoba hogy a barátokat is külön tudják fogadni. Persze ez nem azt jelenti hogy nem vállalhatod be, csak nem lesz könnyű később. Ma már nem úgy van mint régen, mások az igények.

Én 25 éves lány vagyok, van egy másfél évvel fiatalabb öcsém. 3 éve költöztem külön a szülőktől, addig a tesómmal laktam egy szobába (pici korunktól kezdve). Nem hogy hátrány származott ebből, de szerintem sokkal mélyebb testvéri szeretet alakult ki köztünk. Mindig sokat beszélgettünk, és így nem volt az, hogy hazamentünk a suliból, és ő is meg én is bementünk a saját külön szobánkba, és éltük a kis életünket külön. Össze voltunk zárva egy szobába, meg kellett tanulnunk alkalmazkodni a másikhoz. Szerintem egyáltalán nem hátrány az, ha 2 testvér egy szobában lakik, akár azonos, akár különböző neműek. Még pici korukban megtanulják, mi az, hogy valakivel osztozni kell a szobán, később tekintettel kell lenni a másikra stb. Ha gyerekeim lesznek, egy szobába teszem őket (akárhány szobás házunk is lesz). Nálunk az egy szobában lakás kamaszkorunkban sem okozott gondot, mindent meg tudtunk beszélni, kompromisszumokat kötöttünk. Úgyhogy ne problémázz ezen, hidd el, nem lesz ebből semmiféle gond, sőt.

Egyáltalán nem gond, ha különböző neműek. Majd ha kamaszkorba lépnek, úgyis szólnak, ha valamelyiküket zavarja. De ha ők akarják, utána is lehetnek egy szobában.

A 25 éves lány válaszoló vagyok. Nálunk az volt a természetes, hogy egy szobában vagyunk. Nem is tudtak volna a szülők külön szobát biztosítani nekünk, de nem is igényeltük. Jól megvoltunk így is, negatív dolog soha nem származott ebből. Én nagyon szerettem az öcsémmel lakni, és nem tudom elképzelni, milyen lett volna, ha külön szobánk van. Szóval nekem csak pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, de ez csak az én véleményem.

Elég baj, az hogy ilyen nagy igényűek lettünk, azért fogyunk. (Félre ne értsétek nem vagyok igyénytelen, de most kb. fele annyian se lennénk, ha nagyanyáink ilyeneken problémáztak volna)