Olyat kérdezek, aki régóta vár örökbefogadásra. Nem adtad még fel a reményt? Nem bizonytalanodtál el?

mi két éve várunk. előtte 5 évig próbálkoztunk babával,mire kiderült,hogy nem is lehet. lassan lejár a határozatunk,meg kellene hosszabbítani,de egyszerűen nem hiszem el,hogy z országos listán nincsen olyan kislány,akinek mi megfelelő szülei lehetnénk. még csak nem is kisbabát kértünk,hanem nagyobbacskát,mindig azt mondják,őket már senki sem akarja.talán a sors keze,hogy nem érkezett meg hozzánk. a házasságunk lassan romokban,nem tudunk továbbfejlődni,megrekedtünk. időnként elgondolkodom,hogy elhagyom,és újrakezdem valakivel,akitől lehet gyermekem. a férjem felajánlotta,hogy legyen más a biológiai apa,de én nem bírom megtenni. a kétségbeesés határán vagyok, érzem,ketyeg az óra,lassan kicsúszok az időből,ha sajátot akarnék. de ha mindent felrúgok,és mégsem találok megfelelő új párt,akkor elveszítek mindent,örökbefogadást,szülést,szerelmes férjet...nem tudom,mit tegyek? higgyek még az örökbefogadás esélyében?