Szülés óta nm akar együtt lenni velem a párom. Másnál is van így_? Miért van ez? Fog még változni? Még szoptatom a fiamat 6 hónapos.

Az én párom nem volt bent a szülésnél. A babámat csak 2 hónapig szoptattam,utána elapadt a tejem. Az én párom mégis hasonlóan viselkedik,mint a tiéd kedves kérdező. Rengeteget gondolkodom a kapcsolatunkon,mitől,és miért romlott meg vajon??!!!Már a válás is felmerült,de a 7 hónapos babánk miatt próbálkozunk még egymással. Beszélgetni próbáltam én is a férjemmel,de őszinte választ sosem kaptam tőle. Talán másként néz rám már,csak mint a gyermeke anyjára és nehezen esik neki nőként tekinteni rám,talán zavarja a súlyfeleslegem(ami nem vészes szerintem,mert csak 5 kg van még plusz rajtam),talán saját magával nem tud megbírkózni és nehezen dolgozza fel hogy apa lett,sok a stressz ami nyomasztja, az anyagi jólét megteremtése a gyermeke számára...csupa talán,mert csak tippelgetek én is...

És ezek mellett lehet,hogy a szülés látványa "viselte meg".Sok ilyen férjről hallottunk már.

Szerintem te is próbáld meg visszahódítani őt és mindenekelőtt beszélgessetek sokat. Remélem sikerül, legyen önbizalmad!

Szakember!!! Tényleg! És helyrejöhet! Tényleg!!!

A férfi hozzászólónak meg: ...hihhetetlen.... és fájdalmasan szörnyű... szegény feleséged... lehet, hogy esetleg ő is szeretőt tart... egyik barátnőm is ezt tette... a férje nem tudott róla...

Kedves hölgyek, anyukák!

Közel 20 éve vagyok védőnő, ezalatt többezer "babám" született. :)

Az utóbbi 10 évben ugrott meg jelentősen a papás szülések száma, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy nem tesz jót a későbbi házaséletnek az apuka jelenléte a szülésnél.

Nyilván vannak itt szerencsés anyukák, akiknek a férje jól viselte a szülést. Még több olyan, aki úgy tudja, hogy a férje jól viselte...

Munkám során sokszor van lehetőségem beszélgetni az apukákkal négyszemközt, és sajnos nagyon sokan panaszkodnak, hogy nem képesek a nejükre nőként tekinteni, bár próbálják megállni a helyüket férfiként. Mindeközben az újdonsült anyuka azt meséli, hogy pár hónap után minden a régi. Nem is sejti, hogy mekkora a gond.

Az "undorító, gyomorforgató" szavak nagyon durvák, főleg a kismamáknak, akikben még friss az élmény. Kedves anyukák, ne vessék meg a férfiakat amiért kimondják, amit gondolnak. Az a látvány tényleg nem szép. A vér, magzatvíz, sokszor a széklet, vizelet, és az a női testrész, ami eddig olyan kívánatos volt, most teljesen kitágulva, felvágva... ugye nem kell ecsetelnem. És ez a kép önkéntelenül is beugorhat a szeme elé házasélet közben.

Akármit is mondjon a férj a szülés után, akármennyire is szeretne ottlenni a következő babánál, egy biztos. Az ő fejében a feleségéről alakult kép megváltozott.

Egy férfi nem odavaló. Ne kérjük meg arra, hogy bejöjjön. Ne is tegyük szóvá. Csak akkor jöjjön, ha ezt őmaga veti fel először, és ragaszkodik hozz. Ekkor is előtte magyarázzuk el, hogy mire számíthat. Mert nem azzal fog szembesülni, ami a tévékben van.

Elolvastam minden hozzászólást és igen érdekesnek találom.

A férjemmel 3 gyermekünk van. Még a szerelmünk hajnalán akár naponta 3x is ágyba bújtunk. Mikor várandós lettem, még akkor is, de ahogy egyre nagyobb lett a pocim, ez egyre ritkább lett. A szülésnél rábíztam a férjemre bent akar-e lenni, Ő szeretett volna. Így végig velem volt. Miközben engem foltoztak, a barátja kint volt vele a folyosón és készített egy képet a férjemről. Ül egy széken és kezébe temette az arcát, teljesen össze volt törve. Egyetlen egyszer mondta el az akkori érzéseit és ahogyan az itteni apuka hozzászóló, Ő is hasonló érzéseket fogalmazott meg, ha nem is ennyire durván. A lényege, hogy rájött a nő igazán mire teremtetett. Nem őérte van a punci, hogy gyönyört adjon, hanem hogy kitáguljon és életet adjon. A cici sem miatta van, hanem hogy tej legen "benne" és szoptassunk és mindez illúzió romboló volt számára. Teljesen megértem. Utána már havonta 1x szeretkeztünk és ez a 3. gyermekünk születéséig így is volt ( így fogant meg két gyermekünk). Még a szopik a legkisebb (1 éves), születése óta 1x voltunk együtt, annyira zavarja a férjem maga a szoptatás is (mármint nem a tény, hanem hogy a cici arra való)

A második gyerek születésekor megkértem, hogy csak a vajúdáskor legyen bent utána menjen ki. 3x kellett szülés közben ráordítanom (akkor ott a fájdalmak közepette nem tudtam kedvesebb lenni), hogy menjen ki. Tudtam, hogy nem szabad még egyszer látnia a kitolást. A végén a köldökzsinór elvágásra jött be.

A harmadik gyereknél is ez volt a terv, de hirtelen olyan gyorsan eltűnt a méhszáj, hogy nem volt ideje kimenni. Utána mondta is, hogy a szülés a lehető legborzasztóbb dolog amit valaha látott.

Nem férfinak való és anno okosabbak voltak az asszonyok mint manapság, ebben a túlnőiesedett világban. Egy nőnek legjobban egy nő tud segíteni a szülésben.

Egyszerűen kizártnak tarom, hogy egy férfi jóérzéssel nézze a felesége kínszenvedését, a lenti látványt kitoláskor. Bár biztosan van ilyen, ritka lehet. Csak nem akarják megbántani feleségüket...de akkor meg hol az őszinteség???

Megkérdeztem a páromat, hogy megbánta-e, hogy bent volt mindkét gyerekünk születésénél (saját döntése volt) és nem, sőt megint bejönne, ha úgy alakulna.

Valóban nem szép látvány, ebben egyetértünk. De Ő a fejemnél állt, tehát 100%-ig nem látta a dolgokat, azt én nem akartam, sőt még közben is kérdezgettem, hogy "ugye, nem látsz semmit?", teljesen rá voltam parázva, hogy meg ne lásson úgy :))))

Tehát akkor ő most hazudik?

És akkor most azt a következtetést lehet levonni, hogy egy nő ne szüljön, mert különben a férje megundorodhat tőle?

Azért ez egy elég primitív hozzáállás.

Az ilyen felfogású pasi szerintem szülés nélkül is meg fogja csalni a feleségét előbb-utóbb.