Anyukák! Akiknek fél-1 éves vagy annál is idősebb gyermeke MÉG MINDIG sokszor kel éjszaka, mi jut eszetekbe először, amikor valaki 1-2 hónapos baba mellett kiírja ide"a mikor lesz már ennek vége? Fáradtak vagyunk kérdést"?

Bár én ilyen kérdést nem írtam még ki, de a "mire számított, mikor babát vállalt" kérdésedre válaszolnék.

Mikor az első babámat vártam, én arra számítottam, hogy egy baba eszik, alszik, sír, ha éhes, tele van a pelenka, fáj a hasa. Ehhez képest egy olyan babát kaptam, aki nagyon keveset aludt, viszont helyette rengeteget sírt, akármit is csináltam, akárhogy próbáltam segíteni. Emiatt nagyon feszült és kimerült voltam hosszú hónapokon (éven) át.

Szerintem nem lehet mindenre felkészülni. Nem lehet tudni előre, hogy milyen babád lesz, hogy hat rád a folyamatos fáradtság, milyen változást okoznak a tomboló hormonok benned, hogyan éled meg az új élethelyzetet.

Én azért nem akadok ki ezeken a kérdéseken, mert valóban nem lehet felkészülni arra a rettenetes fáradtságra, és az önálló akarat teljes hiányára, ami az első 1-2-3 hónapot jellemzi.

Ezenkívül - mostmár tudom - a babák vérmérséklete is igencsak különböző.

Az enyém például 6 hetes koráig kétszer, utána 3 hónapos koráig egyszer evett éjjel, aztán egyszer sem. Alig volt hasfájós, tehát szerencsésnek mondhattam magam.

DE! Most 14 hónapos a fiam és isszuk rendesen azt a bizonyos feketelevest a fogzás miatt: másfél-két órás altatások üvöltéssel kísérve, véres-sebes fenék, délutánonként 50 perc alvás, éjjel kb. tucatnyi felsírás.

Szóval én nem ítélem el azt, aki bevallja, nem feltétlenül erre számított.

Mi nagyon vártuk a babát aki 3,5 év után inszemmel fogant, ő az életem értelme, nem adnám semmiért, de az éremnek többnyire két oldala van......

Én nem leszek ideges, mert az ember kínjába ír már ide, mert olyankor annyira elkeseredett...én is emlékszem arra az időre, és hogy mennyire rémült voltam, mikor már mindent bevetettem, és még mindig csak sírt, és nem aludt..azt hittem minden este, hogy ezt már nem lehet kibírni...de még köszönöm, megvagyok...:-)

Szal csak 1 kis bátorítást várnak szerintem...