S. E. G. Í. T. S. É. G! Alváspróblémára megoldás? Bővebben lent.

Az én kisfiam is ilyesmit produkált 1 éves kora körül,sőt még éjjel is 5x-6x megébredt,sírt,ölben visszaaludt,de amint tettem volna a kiságyba,azonnal üvöltött.Rájöttünk,hogy nem szereti már a kiságyat,vettünk neki egy körbe támlás gyerek ágyat,azóta jól alszik,csak nagy ritkán ébred meg éjjel.Elaludni úgy szokott,hogy odabújok mellé.

Nem tudom nálatok mi lehet,de még ez is előfordulhat.

ÉN azért úgy gondolom, hogy egy ilyen már nem annyira babának el kell tudnia egyedül aludni. Én ugyanígy jártam, mint ahogy Te leírtad, a fiam most lesz 18 hónapos. Kb. 2 hónapja volt 2-3 rémes hetünk, amikor csak rajtam-velem volt hajlandó aludni, maradtam vele, valahogy túléltem az időszakot, lassanként visszatért a régi rend, azóta ismét egyedül alszik el. Én visszatértem a kicsi korában használt felvesz-letesz módszerhez, miután eltelt 2 hét és minden alvásához kellettem, ez megoldotta a dolgokat. Vagy magától is megoldódott volna, nem tudom.

Szerintem azért van különbség a között, hogy a pici szeret odabújni és igényli, hogy vele legyél, amíg elalszik (ez természetes és meg kell kapnia), vagy rabszolgaként magához köt, másként nem hajlandó aludni. Én is simogatom, én is odabújok, de nem hagyhatom, hogy velem aludjon mindig. Értem én, hogy nekem finom, jaj, de még mennyire, de hogy neki nem szolgálja az érdekeit, az tuti.

én azt nem értem sokszor, hogy ilyenen miért vesznek össze anyukák. az számomra teljesen egyértelmű, hogy a babák nem egyformának születnek. a felnőttek sem egyformák. az egyik gyerek nézelődni szeret, a másik állandóan mocorog, az egyik gyerek elalszik magától, nem igényli az összebújást, a másik meg igen. és ez nem olyan stabil mint a sarkcsillag, hanem bizony változik. egyik napról a másikra. sztem a gyereknek akkor tesszük a legnagyobb jót, ha mindig igazodunk ehhez az eltérő szükséglethez. ha az én kislányom 8 hósan azt igénylete, hogy egész nap cipeljem, akkor úgy maradt, és 18 hósan is ez kellett neki? ugyan, azt se tűrte, hogy megpusziljam. most 2 éves, és szeret puszilkózni, odarohan, megölel, aztán megy a dolgára. máfél évesen katasztrófa lett volna ha nem adok cicit elalvás előtt, most az? nem, elalszik úgy, hogy fekszem mellette, és ő hozzámbújik. én ettől nem érzem, hogy a rabszolgája lennék. igenis, hogy a gyerek érzelmileg kiegyensúlyozottan fejlődjön, meg kell adni neki, amit igényel. ki érezné jól magát, ha elutasítanák, mikor odabújik a párjához? ez egy normális igény, és senki nem fog csak azért 8 évesen a szüleivel aludni, mert 2 évesen úgy aludt el, hogy melléfeküdtek (megjegyzeem, a kislányom a saját ágyában alszik, csak én odafekszem mellé, míg el nem alszik, utána kijövök). sok szülőt ismerek akik így csinálták, és nem lett semi baja agyereknek. arról nem beszélve, hogy a különalvás nem régóta divat 8történelmi léptékben), előtte az volt a termésuzetes, hogy együtt aludtak. thát ez nem egy ördögtől való dolog, amivel majd elkapatjuk a gyerekünket. egyébként az én kislányom 1 évesen még egy félős kis nyuszi volt, sosem kényszerítettem az önállsóságra, akár egyedül alvás formájában sem, és lám, most hogy 2 éves múlt, már egyáltalán nem félős. mert tudja, hogy én mindig ott vagyok, ha kellek, biztonságban érzi magát.

bocs ha hosszú lett és kicsit off.