Mikor "bántottátok" először gyereketeket?

Bevallom őszintén, én ha "legyintettem", soha nem nevelő célzattal, hanem mert kiborultam. Nem nagyot, nem fájdalmasat, de már nem bírtam.

A lényeg: 1 év körül volt a lányom, mikor egyszerűen lehetetlenség volt felöltöztetni. Rúgott, vágott, összecsuklott, elszaladt, röhögött rám vissza, én meg már az őrület szélén álltam, mert siettünk valahová. Ilyenkor néha előfordult, hogy amikor teljes erővel páros lábbal arcon vagy mellkason rúgott, miközben próbáltam felhúzni a harisnyát, megfogtam a lábát, és rácsaptam a pelenkás fenekére. Többnyire észre se vette, nem elverés volt.

Két éves volt, mikor egy hasonló műsor után szintén kapott egyet a fenekére, megállt, és nagy komlyan rám nézett és ezt kérdezte: anya, miért ütöttél oda?

Na, azóta egyetlen egyszer sem fordult elő! Most 5 éves, néha kiborít, de nem tudnám megütni, mert tudom, hogy akkorát úgyse adnék, ami fizikailag fáj neki, azt meg nem akarom, hogy lelkileg fájjon, az ezerszer maradandóbb, azt pedig nem akarom, annyit nem ér.

Most 20 hónapos, de már kapott párszor. Pontosan nem tudom mikor volt az első, de talán 1 éves kora körül 13-14 hónaposan talán. Konnektor és konvektor piszkálásért. Aztán volt, hogy csak elöntötte a düh az agyamat és rávágtam a fenekére... ilyen egyszer volt.... de az utóbbi 2-3 hónapban még legyintést sem kapott.... magne b6-ot kezdtem szedni, és hihetetlen türelmem lett. :) ha bajt csinál, csak csúnyán nézek és abbahagyja.

Vagy a bogyó segített vagy az, hogy ő is értelmesebb lett.