Tényleg nem fejlődik rendesen, ha nem volt szeparációs szorongása?

Kislányom 10 hónapos, de szerencsére még nála sem volt gond. Mi si rengeteget csavargunk, sokszor sétáltunk már újszülött korától a barátnőmmel és az ő 1 éves kislányával. Nagyon nyitott, barátkozós a kicsikém. Én nem gondolnám, hogy gond lenne a fejlődésével.

Ne aggódj Te sem. De ez csak az én véleményem.

Na én még ilyet nem olvastam. Mármint hogy nem fejlődik rendesen.

16 hónapos a kisfiam, nem volt szeparációs szorongása, egy percre sem. Bárhová el tudok menni úgy, hogy apukájával itthon hagyom. Mikor hazajövök, kicsit meg van sértődve, és nincs haverfelvétel pár percig, de aztán minden megy tovább.

Ő is elég jól el tudja magát foglalni, rengeteget beszél, jön-megy, teszi a dolgát.

És egy aprócska kis sztori, ami után szerintem senkinek nem lenne kétsége afelől, hogy rendesen fejlődik: egyik nap apukájával picit összeszólalkoztunk. Nem volt komoly a dolog, volt egy pár mondat ide-oda, még csak nem is kiabáltunk egymással. Aztán álltunk a nappaliban egymás mellett, már éppen békülőben voltunk, de még azért puffogtunk kicsit egymásra, amikor kisfiam odalépett elénk, felnézett ránk, és mosolyogva az egyik kezével megfogta az én combomat, másik kezével az apukája combját, és a két kis kezével szorosan egymás mellé állított minket, összenyomva egymás mellé a lábainkat. Na szerinted? Nem fejlődik rendesen?

Ne foglalkozz az ilyen megjegyzésekkel szerintem.