Kötődő nevelésesek és akik nem így nevelnek mit gondolnak az alábbiakról?

"Szóval a kötődő nevelés számodra azt jelenti, hogy első a gyerek, és a párkapcsolat háttérbe szorul? Már bocsánat, de ez a normális. Amelyik férfi ezt nem érti meg, az nyugodtan elmehet a búsba. Neki is a gyereke, nem csak a nőnek................

........ Valóban ritkábban van, mint előtte, de ez normális dolog, egy normális pasi ezt megértheti. Nem szexuális tárgyak vagyunk, hanem családanyák. "

Na, ezzel aztán abszolút nem tudok egyet érteni. Oké, természetes, hogy egy csecsemőnek nagyon nagy szüksége van az anyjára, mert még kicsi. De mondjuk a szoptatás elhagyása, vagy a nyugodtabb éjszakák beálltával már kicsit el lehet kezdeni visszaállítani az eredeti rendet. A gyereked ugyanis 20-30 év múlva szépen elmegy a háztól, és te ott maradsz a férjeddel, és jobbára leéltek még együtt 20-30 évet. Nem mindegy, hogyan élitek ezt le. egymás mellett, vagy boldogságban. Persze, ma már nem divat életre szóló házasságot kötni, ha nem tetszik kidobjátok egymást, és jöhet a következő, aki talán majd jobban beválik. De én pl. hiszek a sírig tartó szerelemben. Amiért viszont tenni is kell vmit. Időszakosan elvárható mindkét féltől, hogy megértse a másik bajait Ha a férjem fáradt én se mászok rá, és ő is békén hagy. De ez hosszú heteken keresztül nem tartható álllapot. lehet itt hivatkozni arra, hogy nem vagy szexgép. Biztos soha nem is tekintett rád így a párod. Hanem azért szeretne összebújni veled, hogy kifejezze a szeretetét és a vágyát irántad, illetve szereté érezni, hogy részedről is megvan ez. Nem szabad csak családanyának lenni egy kapcsolatban, és elvárni, hogy a férj mindent megértsen. Nem tudja megérteni. Mert ő nem tud anya lenni. Az apai szerep teljesen más, nincs olyan sokoldalú, mint az anyáé, így nem tölti ki minden gondolatukat a pasiknak. és nekünk se szabadna, hogy csak gyerek és házimunka legyen.

A kérdezőnek írnám még az egyik kommentjéhez, hogy a kérdésfeltevése volt kicsit kaotikus. Amiket írtál arról,hogyan is működik ez nálatok, stb. Sztem teljesen jó, és normális. Kicsit nő, kicsit anyuka, kicsit feleség. Így kell csinálni. :D

Szia,

Mi azt hiszem kötődően nevelünk. Velünk alszik, 5 hónapos, kizárólag anyatejes, sokat hordozott, sírni nem hagyott kislány.

Hm, sosem voltam tűsarkas-miniszoknyás-nagy sminkelős. Tűsarok sosem, az elegáns cipőim is laposak, smink csak buliba/alkalomra. Amúgy amióta a férjem ismer sportcipő, laza öltözék: olyan streetesnek mondanám az öltözködésem (egyedi sporcipő/imádom a kis szerzeményeimet - farmer - póló-melegítőfelső - ezek is elég limitált szériás darabok). Szóval én igenis sokat foglalkozom például az öltözékemmel. Egyszerűen a zenei stílusból, amit szeretek ez jött, nem tudtam volna ugrálni a bulikban magas sarkú cipőben :D Szóval így tetszettem meg neki, így is vett feleségül.

Összebújás: nálunk ez sosem korlátozódott az éjszakára és a hálószobára. Ott és akkor, amikor és ahol tudunk és kedvünk van :)

Nekem még sehol nem kellett társaságban előkapni. Azért ezt lehet tervezni, pl ha vendégségbe megyünk ott is van általában egy üres szoba. Nem beszéltünk róla, de szerintem zavarná, és engem is.

Mi minden gyerekkel kapcsolatos dolgot megbeszélünk, ezekre a dolgokra is többször rákérdeztem, hogy zavarja-e. Mindig nem volt a válasz, és hiszek benne hogy van annyira őszinte a kapcsolatunk, hogy a nem tényleg nem :)

Még annyit, hogy nekem például a hordozókendő nagy könnyebbség, amióta itthon is használom tudok sütni-főzni-takarítani és a lányomnak egyszerre adom meg a testem melegét és a konstans szórakozást :)