Babámat szoktatom a szobájában alvásra miután sokáig velem aludt, én hogyan dolgozzam fel?

"Vágd el a köldökzsinórt"! Nem jó, hogy ennyire magadhoz láncolnád. Neki sem teszel jót, és magadnak sem.

Attól, hogy nem alszik veled, még az anyukája maradsz, és a legfontosabb személy a kis életében, akire mindig számíthat. És ettől még ugyanúgy szeret téged, és te is őt. És ne gondolkozz ilyen hülyeségeken. :))

Sziasztok!

Az én Kincsem 6 hónapos, eddig együtt aludtunk, olyan formában hogy általában este letettem a kiságyba és ha felkelt (hajnali 2) akkor utána velem aludt reggelig.

Volt egy időszak amikor a nagy hideg miatt átmentünk a nappaliba aludni, mert az a szoba sokkal melegebb igy többet aludtunk együtt. Már azóta megint a helyünkön alszunk, és nekem is nehéz! Főleg az hogy a törpém simán elalszik én meg csak forgolódok és addig nem tudok nyugodtan aludni amég fel nem kel szopizni és mellém kerül...

Én ezért nem is várom annyira h átaludja az éjszakát

Én legelőször akkor vágtam el azt a bizonyos köldökzsinórt, amikor 2,5 éves korában új házba költöztünk, ezzel egy időben saját ágyat és saját szobát kapott.

Vagy még éjszaka, vagy hajnalban, de csaknem minden reggel mellettem ébredt. :-))

Aztán kismama lettem, és féltettem a pocakom, ezért megbeszéltük, hogy most már igazán nagy lány (3 éves volt), ott kell aludnia a saját ágyában. Nem is volt ebből gond, nagyon jól alakult minden.

Aztán megszületett a kistesó, akit imád, és valójában semmi jelét nem mutatja a féltékenységnek....de az utóbbi időben megint rendszeres vendég a nagy ágyon (kistesó is ott alszik).

Engem maga a tény egyáltalán nem zavar, nagyon szenvedtem én is, mikor külön szobába tettük, hülyeség, de olyan érzésem volt, mintha bedobtuk volna a sarokba....

Viszont most már a kicsi is egy éves, ő is helyezkedik éjszakánként, a nagy is....én meg sokszor 15 centis résben alszom, úgyhogy a legújabb ötletünk, hogy odahúztuk az ágyát a franciaágy mellé, és így alszunk szépen sorban :-)

Én nem bántom őt ezért, mert 4 évesen a közelünkben akar aludni. Úgy érzem, szüksége van még arra a köldökzsinórra, és sokkal inkább ebben mutatkozzon meg a ragaszkodása, mint mondjuk abban, hogy féltékenységből elveri a kistestvérét, vagy kitúrja az ölemből.

Egyébként ügyes, önálló nagy lány! Nem gondolom, hogy ez a kárára válik, sőt! biztos alapra lehet később stabil várat építeni!

Nálunk egy órába tartott az altatás a kisfiunknál, és fárasztónak gondoltuk, akkor már akartunk egymással lenni kicsit, míg be nem alszunk, vagy pici tv akármi. Később viszont rájöttem, hogy nekem tényleg olyan rossz, hogy nehezemre esik altatni ? Rájöttem, Ő fontosabb, mint a tv pl. elengedtem, inkább vele maradtam, és jobb volt sokkal. Aztán úgy gondoltam, hogy úgyis olyan gyorsan telik az idő, és eltol magától majd, hogy márpedig én kihasználom ezt az időt. Azt hozzáteszem, nálunk ez 9 hónaposan kezdődött, mikor felállt, és nem akart megmaradni a kiságyában. Mi kinyitottuk azt, az ágy felé fordítva, hogy ne tudjon legurulni, és végülis külön aludtunk Ő a kiságyában mi az ágyunkban. Kicsit zavarosnak azért tűnök, mert egyébként mi a nappaliban aludtunk akkoriban, miután a baba már elaludt.

A kapcsolatotok nem lesz ettől rosszabb, ne hidd azt, sőt, ha nem szoktatod rá az sem rossz, van aki később nehezen viseli a szétválást akkor nehezebb. Nálunk jött a kistesó, és amikor a kicsi 2 éves a nagy 4 volt, ekkor kezdtek egy ágyban aludni kettecskén. Mai napig 2 évvel később van már, és van , hogy ottmaradunk velük elaludni, nekik is jó nekünk is jó, de már megszokták, hogy együtt elalszanak, nem kellünk hozzá.

Nem nevetünk ki, igenis nehezek ezek a szeparálós dolgok nekünk is nem csak a gyereknek.

Első vagyok. Kisfiam soha nem aludt velünk, kezdettől fogva saját ágy, saját szoba. Még nem volt 6 hetes, amikor először végigaludta az éjszakát. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt mindig. És neki annyira így volt jó (és most is az), hogy amikor 4,5 hónaposan támadt egy alvászavara, és már magam mellé próbáltam venni, hátha én kellek neki, csak még jobban üvöltött. Szeparációs szorongása sosem volt. Most már 16 hónapos lesz, simán alszik 12 órát egyben éjszaka, és nappal is 2-3 órát a saját ágyában. Soha nem kellett ringatnom, csak megpuszilgattam, letettem, fejsimi, kijöttem, és aludt.

Nem állítom, hogy ha lesz még egy babánk, akkor vele is ilyen szerencsém lesz, mert előfordulhat, hogy a második gyerek totál cici- és anyafüggő lesz.

De Benneteket olvasva esküszöm, kezd olyan érzésem lenni, mintha azt kellene éreznem, hogy én nem is szeretem a gyerekemet.... nekem soha nem voltak ilyen gondolataim, mint nektek. Nekünk mindig így volt a jó, az ágyunk 140 széles, a párom horkol, éjszaka sokszor "verekszünk" álmunkban, szóval eszembe nem jutott volna magunk közé venni a babát (a hálónk pedig kicsi, tehát betenni sem tudtunk volna neki alvóalkalmatosságot), de emiatt soha nem is volt lelkiismeret-furdalásom. De én nem érzem, hogy ettől rossz anya lennék... Sőt, a gyerekemért az életemet is odaadnám. De úgy látszik, én nem vagyok az a tipikus "ősanya"-típus.

Mi az első 5 hónapban egy szobában aludtunk, aztán átköltöztettük a saját szobájába. Nem is volt gond mindaddig, amíg 9 hónapos nem lett, én sajnos akkor kórházba kerültem és ez őt leginkább úgy viselte meg, hogy éjjelente megébredt nagyon sokszor és lehet itt rontottuk el, de odatettük közénk. Most már 14 hónapos, még mindig köztünk alszik, de már 1-1 éjszakára átvisszük, de akkor tutira felébred éjjel és vihetjük vissza, mert a helyén nem alszik el.

Én nem nevetlek ki, mert az ember hiába tudja, hogy sokkal kényelmesebb a gyereknek is a saját helyén, de még is olyan jó, mikor ott szuszog melletted. Az már kevésbé, mikor ő foglalja el a legtöbb helyet az ágyból vagy az éjszaka kellős közepén elkezd mászni rád és még sorolhatnám. :) Én is megkönnyezem mindig, ha átvisszük a szobájába, ez nekünk valószínű nehezebb érzelmileg, mint a gyereknek. De mi is azon vagyunk mindannak ellenére, hogy néha hosszú percekig azt nézzük, hogy hogyan alszik és csak csodálkozunk benne, de vissza kell szoktatnunk a saját helyére, mert egy gyereknek nem a szülői ágyban van a helye, hosszútávon meg főleg.