Tényleg olyan nagy baj, ha sírni hagyom, hogy egy idő után leszokjon róla?

1 éves múlt. Éjjelente sír, amíg nem megyek be hozzá. Amint meglát, nekiáll nevetni, bohóckodni. Ha elfordulok, megint sír. Szeparációs szorong a lelkem.

Első két éjjel még bolondot csinálhatott belőlem, hajnali 3tól 5ig a mi szobánkban volt, hogy a nagyobbik tudjon aludni a gyerekszobában. De utána következő napokon nem vittem át magunkhoz. Hagytam a gyerekszobában. Sírt, bementem, megigazítottam és kijöttem. Ezt csináltam minden sírásnál, majd szépen fokozatosan elhagytam azt, hogy minden nyekkenésénél bementem hozzá. Sírt egy picit, majd elaludt. Most már ott tartunk, hogy éjjel felsír, bemegyek hozzá, megigazítom és visszaalszik.

Emiatt szinte meg lettem szólva, hogy milyen szívtelen vagyok, hogy egy gyereket sírni hagyok, miközben én nyugodtan fekszek az ágyamban... Tényleg ennyire szar anya vagyok, hogy nem ücsörgök egész éjjel az ágya mellett, vagy nem viszem be a mi ágyunkba aludni??? Ez most komoly??? Másoktól hallottam, náluk is működött a dolog, bevált ez az éjjeli sírásról való leszoktatás módszer, én kipróbáltam és most egy lelketlen anya vagyok emiatt??