1 évesen így enni? Többi lennt.

Hát, én a szülés előtt két dolgot határoztam csak el, de azt nagyon:

1: nem fogom járkálva-ringatva altatni a babát

2: nem fogom kergetve, utána rohangálva etetni.

Sokmindent másképp látok-gondolok, mint szülés előtt, de ez a kettő nem változott.

Mindig annyit volt kézben, amennyit akart, soha nem hagytam sírni, de sétafikálás kimaradt.

Ugyanez a helyzet az evéssel, amíg kisebb volt pihenőszékben, 8 hós kora óta etetőszékben eszik, a konyhában. Mi sem eszünk (már) soha a szobában, és mindig úgy van, hogy ő eszik, és rögtön utána mi is, amit ő a székéből asszisztál, kommentál végig. Így szoktattuk, eszébe sem jutott még soha kimászni.

Van, hogy nem akar enni, vagy fáradtabb mint amilyen éhes, akkor megetetjük a kéznél levő játékállatait, kicsit mondókázunk, repülőzik a kanál stb., aztán folytatjuk az evést.

Nekem mondjuk az a furcsa, amikor egy gyereknek mindent muszáj megennie, amit elé tesznek. Felnőttnél is van olyan, amit nem szeret, egy gyerek is lehet válogatós.

Bennünket soha nem tömtek olyan kajával, amit nem szívesen ettünk meg, én sem adnék a fiamnak pl. sütőtököt úgy, hogy vagy ezt eszed vagy semmit, mert ki nem állhatja.

Nálunk is volt egy ilyen korszak, amikor egyszerűen nem ért rá enni. Neki mindig fontosabb dolgai voltak, mindig volt valami felfedeznivalója. Nálunk az a módszer vált be, hogy az etetőszékére tettünk egy kedvenc mesekönyvét és azt lapozgatta és kérdezgettük hogy hol van ez vagy az a képen és ő meg mutogatta és pillanatok alatt elfogyott a kaja a tányérból. Most, hogy már nagyobb (13 hónapos) mi is a kétkanalas módszert alkalmazzuk, persze még kis ügyetlen és sokszor félremegy, ha ő kanalaz.

Azért is hülyeség szerintem, amit írtak előttem, hogy ha álmos akkor alszik. Alszik egy francokat. A fiamnak dettó annyika alvásigénye van, mint nekem volt gyerekkoromban. Nekem ne mondja senki, hogy egy 13 hónaposnak napközben elég egy óra alvás, és akkor még este 10-kor se akar aludni (pedig álmos), mert még játszana.

Én nem vagyok híve a katonás rendnek úgymond, szerintem játékosan megközelítve sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint kisfelnőttként beszabályozva egy gyereket. De ez csak az én véleményem.

Nalunk akkor van ilyen amikor beteg(most)ilyenkor bizony hagyom hadd menjen,orulok ha fel banan lecsuszik vagy par kenyerfalatka.

Edig meg nem akart kijonni az etetoszekbol,csak csapkodja az asztalt es ordibal ha befejezte a kajat,mi eg eszunk,ugy teszunk mintha nem figyelnenk ra.

hónapok óta szenvedünk mi is ezzel, amióta feláll, mászik, illetve most már megy, nem igazán akar egyhelyben ülni. 1 éves.

arra rájöttem, hogy elég éhesnek kell lennie, hogy egyáltalán egyen. pl. tegnap este csak lestem, amikor egy szelet melegszendvicset megevett, és nem akart szaladgálni. nagyon éhes volt, de ehhez hozzátartozik, hogy délután alig evett.

egyébként adok a kezébe pár műanyag dolgot, azt közben rágcsálja, van, hogy énekelgetek neki, de amikor nincs kedvem küzdeni, akkor kedvenc DVD bekapcs., és szépen falatázik közben, én meg mesélem, hogy mi is történik a mesében (Hupikék Törpikék).

mi nem mindig asztalnál eszünk, főleg este. A férjem nagy tévés, így sokszor tálcán bevisszük az ételt, és úgy eszünk. ezért a lányunktól sem várhatom el, hogy mindig az étkezőben egyen ücsörögve az etetőszékben. a férjemet már nem tudom megnevelni...a lányunk meg ezt látja. az ebéd azért asztalnál folyik, sőt, ha ünnepek vannak, akkor azért szépen leülünk együtt enni, és akkor ő is türelmesebben ül a székében.

a szaladgálós kajálást én sem engedem. bármit csinálhat közben, tévézhet, játszhat valamivel, de evés közben ülni kell.

lassan kipróbáljuk az önnáló kanalazgatást...ezt persze szigorúan a konyhában, mert tartok attól, hogy még a falon is spenót lesz:-) egyébként más szilárd ételt már harap néha, tehát eszi önállóan, csak vigyázni kell, hogy ne tömje be az egészet egyszerre. a kis falatok, úgymond katonák nem igazán jöttek be eddig, mert ugyan a kezébe veszi, de szét is majszolja, eldobja, így vagy én adom a szájába, vagy harapja az ételt, pl. banánt, kenyeret, sajtot.