Anyóssal ikerházban, közös udvar segítség?

Ismerős érzések... Mi is így vagyunk, egy portán, két lakrésszel, de szigorúan külön óráztatva mindent. Nagyon szerettem és szeretem most is apósomékat, de volt nekem is egy időszak, amikor sírva menekültem otthonról, gyomrom görcsben, sunnyogtam kifelé a gyerekkel a kapun.

Mert ha kimentem az udvarra, rögtön jött a trécs, meg az üngyüm-büngyüm, és annyi volt a csendnek, amire úgy vágytam volna.

Mi lakunk közelebb a kapuhoz, így sokszor sikerült kisunnyognom, volt, amikor anyós megkérdezte, minek megyek 40 fokban sétálni, a fa alatt üldögélni nem jobb lenne? Nem mondtam meg neki az okát. Csak annyit, hogy ennyi mozgás nekem is kell. Az igazsággal túlságosan és ok nélkül bántottam volna meg. De azért észrevett valamit ebből szerintem.

PRO:

- Amikor még a koraszülöttön volt a gyerek és késő este holtfáradtan értünk haza az utolsó szoptatás után (hajnalban meg mentem vissza) és még jóformán ki sem szálltunk az autóból, amikor már hegyekben álltak felettünk, hogy mi van és ezt minden este, akkor egyszer elkiabáltam magam már bentről, hogy nem lehetne 5 percet várni, amíg egyáltalán leülünk itthon? Úgyis átmegyünk elmondani mi van!!! Szegény pont csak egy kis meleg kaját hozott, frissen, mert gondolta jólesik majd, fáradtak vagyunk...égés volt.

2x: udvar, állandóan kisegíteni akartak a babakocsival, nem győztem hárítani, hogy egyedül is meg kell tudni oldani, meg szerintem látszott a fejemen, hogy az agyamra mennek valamivel. És nem kéne felé napernyő? Vagy szúnyogháló? Túl melege van, ne takarjam be. Miért nem takarom be, fúj a szél...

Kedvenc: indulunk a gyerekkel, szokás szerint rohanunk. Illetve csak rohannánk, mert nagypapa vagy nagymama "csak egy puszit" felkiáltással még ott unokázik...

Erről az egyről máig nem szoktak le (19 hónapos a lányom), a többi elmúlt. És nyáron legalább volt, aki tologatta a gyereket amíg a kiskertet rendezgettem, és végre volt egy kis csend körülöttem.

KONTRA

Annyira egyszerű, ha helyzet van, csak átviszem a gyereket és elrohanok dolgomra, nem kell problémázni, ha fogorvoshoz megyek, hogy hova tegyem a gyereket, vagy ha sok intéznivalóm van, akkor gyorsabb a lányom nélkül, és szeretik a lányomat, pedig 5.unoka már.

Nem tudok elég hálás lenni nekik.

OFF:

Nagymamák...

Lányom júniusi, amikor már hazavittük, letettem a nagyágyra egyik nap aludni. De nyugtalanul aludt és anyukám szólt, hogy én is nagyon fázós voltam, esetleg próbáljam meg betakarni. Ruha+meleg takaró a gyereken, kint 30 fok hőség, aludt, mint a tej. Erre befut anyósom, hogy hát megsül a gyerek, takarjam már ki.

Na itt felálltam, fejemre tette, a két kezem, kínomban elkezdtem nevetni, 2 perc múlva mindenki azon vigyorgott, hogy "na ettől diliznek be az anyukák otthon, a sokféle tanácstól". A lényeg, hogy a gyereket szeretik. :-)

Kedves Kérdező!

Bocs, amiért hosszú lettem, tarts ki, húz meg a határokat és ha jól elvagytok anyóssal, akkor beszéld ezt meg vele négyszemközt nyugodtan.

Mi csak pár hónapig kényszerültünk együtt lakni anyósommal,ugyanez volt,nálunk akkor még nem volt gyerek,de gyakorlatilag egy kávét nem tudtam úgy meginni a konyhában hogy ne jött volna utánam. Szerettem őt,de egy idő után menekültem előle,és persze ezt érezte.

Ja,de hozzátenném,most hogy elköltöztünk,felénk se néz,gyereket akkor látja ha "kiviteti" velünk magához,ill a fiát is alig hívja.

Megértem a problémádat, de tudod erre mondják, hogy valamit-valamiért :)

Mi is együtt élünk anyósékkal, beépítettük a tetőteret, de teljesen külön bejáratú, külön háztartás vagyunk.

Tényleg nagyon gáz sokszor, hogy semmit nem lehet csak úgy csinálni, el kell magyarázni mindent, gondolom tudod miről van szó :)

Viszont számomra nagyon sokat jelent, hogy itt van és hogy szinte mindig lehet rá számítani, nem az anyagiakra gondolok vagy arra, hogy tud vigyázni a gyerekekre, hanem hogy a gyerekeim körül állandóan jelen vannak a nagyszülők, akikre óriási szükségük van a gyerekeknek, mert általuk is formálódnak és nevelődnek. Jó, néha hülyeségeket hallanak tőlük és több édességet kapnak, de erre is szükségük van. A 4 éves kisfiam sokszor csak úgy le akar menni a mamáékhoz, ahol színez, vagy sütögetnek vmit, vagy csak nézik a tv-t a papával, vagy nyáron gondozzák a kertet a mamával.

Bár lehet, hogy én vagyok ilyen szentimentális és megértő, mert anyum szülei és apum apukája még a születésem előtt meghaltak, apum anyjának pedig a sokadik unokája voltam, nem igazán törődött velem, így nekem nagyon hiányzott egy igazi nagyszülő.