Bevállalnátok a második babát, ha az elsö babánk már 2 éves lenne, mire a másik megszületik? Nem korai még?

Szia!

Én bevállaltam. Szinte napra pontosan 2 év van köztük (dec.19., dec.18.). Amikor pozitívat teszteltem, sírva hívtam a védőnőmet, hogy most mi lesz az én okos, szép fiammal (5 év után fogant), már nem fogom annyira szeretni, vagy a kicsit fogom hanyagolni? Megnyugtatott, hogy meglátom, milyen jól fognak együtt játszani, stb.

Hamarosan elmúlt a bizonytalanságom, örömmel vártuk a picit.

Egyáltalán nem volt olyan vészes, mint ahogy ”képzelegtem”. Amikor a nagy aludt ebéd után, a kicsi is aludt. Az öröklött ruhák ugyanakkor voltak jók a picire, mint a nagyra (téli-nyári). Együtt lehet őket fürdetni, mert elférnek (persze, miután a kisebb is már ül). Együtt játszanak sokat. Egy óvodába (sőt egy csoportba, mert vegyes csoport) jártak. Hasonló az alvásigényük. Apa kiment külföldre, amikor a kisebb 6 hónapos volt, mégis elboldogultam velük, így utólag nem volt annyira rémes, mint amire számítottam. Persze most már sokat veszekednek, vitatkoznak, de szeretik egymást.

Sok sikert, bárhogy döntesz is!

23 hó van a kettő közt. Persze hogy kilehet bírni! Sőt olyan édesek. Az tény rohadt nehéz sokszor, sok nehézséggel meg kell küzdeni az embernek, de ezért mert sikerül büszke vagyok magamra és az uram is rám. Mi egy idegen városban lakunk, senkink nincs itt. Havi egyszer van mama is itt. Az uram ritkán van itthon munkája miatt.

De életem legeslegszebb korszaka volt és az is. Bár néha dührohamot kapok, de ez szerintem mindenkivel így van ha betelik a pohár.

Kőkeményen nehéz volt, főleg az altatás pl, vagy amikor a nagyobbnál a dackorszak legmélyebb bugyrába voltunk, vagy ha beteg volt valameliyk, és akkor kettőt kellett vinnem mindig.Az ovodai beszoktatás a kistesóval. Ezek nehéz dolgok voltak, meg ugyanúgy azok is még mindig. De ha túlvagyok rajta mindig büszke vagyok rájuk is (és hazudnék ha nem mondanám, hogy magamra is :)

Ha időre kell menni, pl reggel oviba, akkor fél 6kor kel kellni, mert két gyereket fölcuccolni nem könnyű, és amikor kimegyünk nagykabátba felöltözve, a kicsi bekakil...akkor vissza. Szóval ezek a dolgok adott pillanatban nagyon nehezek, de ahogy túlvagy rajta viccesek:)

És amikor megkérdezik, hogy bevállalnám e mégegyszer, mindig azt mondom, ha jön a 3dik ott azért nagyobb korkülönmbséget akarok, de őket ugyanígy 2 évvel szülném. Én imádom ezt az egészet minden nehézségével együtt. (egyébként nálunk tervezett volt)

Szóval ne aggódj. Mindig csak a jót kell kihozni mindneből! És gyönyörű két ilyen pofa egymás mellett, egyik pici másik kicsi. :)

ma 13:11 vagyok 22 hó különbség

Vittem magammal a vizsgálatokra a lányomat. Amikor a magánrendelőbe jártam, igyekeztem estére időpontot foglalni, mert addigra apa hazaért, és akkor egyedül mentem.

Volt, hogy csak déli időpontot kaptam, akkor áthívtam egy barátnőmet, hogy vigyázzon rá, de ez ritka volt.

37.héttől heti 3 alkalommal jártam egészen a 41.hétig (túlhordtam). Akkor is sokszor vittem magammal, ctg-t, flowmetriát végigülte velem.

Sajnos nincs segítségem, így az esetek háromnegyedében jött velem még a reggeli vérvételekre is.

Nehéz volt, de megoldottuk.