Nem varunk el tul sokat egy kisbabatol?

Sziasztok!

Elvárások? Nos, igen, sokaknál vannak, nem is akármilyenek!

Aludja át az éjszakát 2 hetes korától, mert anya aludni akar, ne legyen hasfájós, magától aludjon el, ne sírjon, egyen rendesen,...stb, csak anyának ne legyen sok gondja vele.

Én fiatal anya vagyok, de mielőtt elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, én teljesen tisztában voltam vele, hogy az életem már soha nem lesz a régi, lesznek lemondások, kialvatlanság, 24 órás "szolgálat".

Persze vannak nálunk is elcseszett dolgok, de kinél nincsenek. Nálunk az alvás a mumus. Kezdetektől külön szoba, ami működött is kb. 10 hónapos koráig, amikor is kb. 10-12x felkelt egy éjszaka. Egy darabig álltam a sarat, de miután már hetek óta nem aludtam többet egyhuzamban 1-2 óránál, és totál zombi voltam. Na, akkor úgy döntöttem, hogy inkább aludjon köztünk.

Most lassan, de biztos biztosan szoktatmon vissza a saját szobájába.

Na de mindegy is, jól elkanyarodtam...

Igen, én is észre vettem, hogy a kérdések jó nagy százaléka inkább csak panaszkodás. Nem választ, megoldást keresnek a kérdésükre, hanem sorstársakat, akikkel egymást túllicitálva nyavajoghatnak itt a gépnél, ahelyett, hogy megpróbálnának javítani a kialakult helyzeten.

Az anyaság a világ legjobb dolga. Tele van, szeretettel,boldogsággal, vidámsággal, de könnyekkel, nehézségekkel is! Senki nem mondta, hogy egyszerű lesz! Az anyaság feladat, amihez fel kell nőni!

Remélem érthető lett.

Szia!

Láom, azok az anyukák nem mertek neked váélaszolni, akik más kérdésekben egymással versengve adják a tanácsokat, hogyan érdemes rászoktatni a gyereket, hogy egyedül eljátsszon, egyedül elaludjon, "leszoktatni" a sírásról, az éjszakai megéhezésről, szvsz az anyjáról.

Erről eszembe jut az a történet, amiben egy gazda megpróbálta leszoktatni a lovát az evésről. Már majdnem sikerült neki, amikor nem megdöglött a a piszok ló...?

9 hós a fiam. Vannak könnyebb és nehezebb nappalok, éjszakák, de sose hagyom sírni. És a férjem is könyörögve kér, hogy mindig adjam meg a fiamnak a szükséges figyelmet, ölelést, ölbevételt, mert így helyes. Ezek az ő szavai, olyan hálás vagyok, hogy ilyen férjem van.

Én azt gondolom, hogy meg kell találni az arany középutat.

Egyedül sírni hagyni a szobában az egyik véglet, mindent a gyereknek alárendelni meg a másik véglet.

Egyik sem a legoptimálisabb. Természetesen csak szerintem, de véleményt kértél, ez az enyém:D

A fiam kétemberes gyerek, állandóan rajtam lógna ha hagynám, semmit nem lenne hajlandó csinálni, ha nem noszogatnám.

Megfigyeltem az igényeit, és az alapján kialakítottam egy rendszert, amihez neki is alkalmazkodnia kell.

A kisgyerekek hihetetlenül jól alkalmazkodnak, ezt kell kihasználni, mert később már nem ilyen egyszerű egymáshoz idomítani az életünket.

Lehet, hogy sokat várunk el a gyerekektől, de nézd azt, hogy egy teljesítményorientált világban élünk, tetszik nem tetszik, akkor is hozni kell amit lehet!

És erre kell a gyereket is nevelni, hogy mindig ki akarja hozni magából a legtöbbet.

Zárszóként: elképzelhető, hogy nincs igazam, és baromi rosszul csinálom. De akkor is így csinálom, mert az ösztöneim azt súgják, jó úton járok.

És azt hiszem ez a kulcsszó: az ösztönök. Ha ismered a gyereket (és biztosan ismered, hiszen figyeled, tanulod őt), akkor hallgasd meg az eszedet mit mond, és hallgasd meg az ösztöneidet mit súgnak, így nem téveszthetsz.

Kedves utolsó!

Az ösztönös dologban teljesen igazad van!

De!! Oké, hogy sikerorientált világban élünk, de ehhez hogy jön az, hogy pl. a 2 hetes csecsemő aludja át az éjszakát, hogy anyának jó legyen, a 9 hónapos fusson, hogy anya dicsekedhessen vele...?

Érted a lényeget?

A lányom nagyon okos, értelmes, ügyes a korosztályához képest. 11 hónapos kora óta megy, kb. 12 szót használ tudatosan, már most szerepjátékozik, stb. 1 éves.

Akkor lehet, hogy ciki vagyok, de nem dicsekszek vele. Mint tényt közlöm mással, akit érdekelhet, de ennyi.

Mivel nagyon hamar csinált ezt-azt, így szerintem joggal vártam és várom is el tőle, hogy bizonyos dolgokat megcsináljon, megtanuljon. Szóval nem áll szándékomba egy nyámnyila, málészájú, anyámasszony katonája gyereket nevelni, amúgy sem olyan habitusú.

De ELVÁRNI egy 2 hetes csecsemőtől, hogy aludja át az éjszakát, az teljesen más, mint amiket itt leírtok. Én csak olyat várok el a gyerekemtől, amire tudom, hogy képes, nem erőltetek rá semmi olyat, amibe, ha bele is gebed, nem képes megcsinálni. Így a gyerekem megtanulja azt, amire kis segítséggel képes, és rettentően megdícsérem, és jöhet a következő lépés.

Szóval itt a kérdező a drasztikus dolgokra gondolt, különösen olyanokra, amitől az anyának minél kevesebb nyűgje legyen a gyerekkel, a lehető legjobb, ha nem is kell vele foglalkozni, szeretgetni, babusgatni.

Pl. itt ez a kérdés: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Na, most mi lesz, uramistenjézuskrisztus! Nem ő az egyetlen anya, aki nem alszik,mert nyűgös a babája, de ő mégis a haját tépi! Nem gondolt rá, hogy lesznek nehézségek? Ezekre kell megoldást találni, de úgy nem megy, hogy csak sopánkodik és egyik válasz sem jó neki!

Na, azt hiszem lelövöm magam, mert a toplista élén kötök ki. :)

Kedves Pilluka, a hozzászólásom első mondata így hangzott:

"Én azt gondolom, hogy meg kell találni az arany középutat.

Egyedül sírni hagyni a szobában az egyik véglet, mindent a gyereknek alárendelni meg a másik véglet."

Biztosan baromira félreérthető, amit írtam, de az arany középút nyilván nem egy pár napos kisbaba önállóságra szoktatása, így azt gondolom, hogy értem a lényeget, de köszönöm szépen a kioktatást. (nem mellesleg a kérdező nem a 2 hetes baba egyedül altatására sarkította a kérdést, ez csak egy példa volt, így én is általánosságban válaszoltam - kár, hogy nem mindenkinek sikerült ezt megértenie)

Kérdező, bocs az offért.

Na, igen, ezért nem szoktam kérdésekre válaszolni.

Félre értettél, nem kioktatásnak szántam, de az írásodból úgy jött le, hogy nem érted a lényeget.

Azt gondoltam, hogy vannak még itt értelmes emberek, akikkel lehet értelmesen beszélgetni, véleményt megosztani, esetleg kultúrált keretek között vitatkozni....hát nem.

Sértődés az megy, meg a virágnyelven íródott, rettentő burkolt lehülyézés....

Na, én nem pontoztam senkit semerre, két embre, két vélemény, bár a stílusok sem egyeznek, mindegy is.

Na igen, az a bizonyos arany középút, amit a legtöbben nem találunk :)

Amikor azt hisszük, hogy a baba egész napos ringatásától, meg a gyerek gondolatainak kitalálásától leszünk jó anyák, aztán meg majd nézünk bambán, amikor a gyerek 4 évesen még mindig nem alszik éjszaka nélkülünk...

Sokan összekeverik a dolgokat. Vagy csak nekem lett egymás után 2x is szerencsém a gyerekeimmel?

A nagy iszonyú rossz alvó volt volt, napközben 20 perceket aludt, éjjel 5-6x ébredt, 4 hónapos koráig a hasa miatt, utána a foga miatt. Viszont mindig egyedül aludt el és nem sírva! Mikor eljött az alvás ideje, kicseréltem a pelusát, megetettem és (persze ha nem aludt el közben), betettem a kiságyba, simogattam egy ideig, elköszöntem tőle és magától elaludt! Az éjszakát csak 8 hónaposan aludta át először, majd kb. 1,5 éves korától alszik egész éjjel (a betegségeket kivéve persze).

Jaj, a lényeget kihagytam: egy szobában aludtunk és amíg hasfájós volt, az első éjszakai kelése után velünk aludt az ágyban, így mindenkinek kényelmesebb volt.

A kicsi kb. 2-3 hónapos korától alussza át az éjszakát, addig ő is velünk aludt, csak mózeskosárban mellettem. Ha éjszaka felébredt, azonnal megetettem és aludtunk tovább.

Ja és ő is egyedül aludt el mindig (ha nem szundított el szopizás közben) :)

Voltak (és vannak) nehéz percek/órák/napok, de ha a babának vannak "kapaszkodói", pl. hogy evés után alvás jön, akkor könnyebben tud ő is alkalmazkodni.

Okosabbat most nem tudok írni, le van tompulva az agyam a sok bejglitől :)

Tudod Pilluka, azért szerintem ennyire nem kell önérzeteskedni.

Többször végigolvastam a válaszodat, és mulatságosnak tartom, hogy ledegradáltál egy idiótává, aki nem értelmes ember, illetve egy kulturálatlan, stílustalan hülye.

Köszönöm.

Ám tekintve, hogy tőled eltérően én értelmesnek tartom magam, válaszolok arra, amit leírtál.

Lehet félreértettelek, ezért bocsánatot kérek, de ez még mindig nem jogosít fel téges arra, hogy olyanokat írj, mint amit írtál.

Te azt hitted, én nem értem a lényeget, én meg azt hittem, hogy te nem értetted, amit leírtam.

Ennyi.

Különbözhet a véleményünk, ami teljesen természetes, de a te stílusod, és az azonnali ítélkezésed téged is oda sorol, ahová te soroltál engem.

Vérig sértődtél, amiért ugyanabban a stílusban reagáltam a hozzászólásodra, mint amilyenben te az enyémre. A különbség csak annyi, hogy nálad nemhogy félreértett burkolt volt a lehülyézés, hanem egy az egyben arcba mondtad.

És tudod, én is azt hittem, hogy itt lehet kulturált hangon eszmecserézni. Amit azonban te írkáltál, az messze nem az.

Innentől engem nem is érdekel a téma, legyen mindenkinek szép napja.