Hogyan kezeljem a szorongásomat? Egész nap azon agyalok, hogy nehogy beteg legyen a lányom. Lassan rámegyek idegileg.
19 hós a kicsim, Eddig nem voltak komolyabb egészségi problémái, Hála Istennek. Egyszer vittük éjjel kórházba mert nagyon meg volt fázva és fuldoklott a váladéktól. Ez volt a legkomolyabb baja. 1 hét alatt rendbe jött. Én azóta teljesen kivagyok, ha hapcizik egyet már bepánikolok. Félek, hogy baja lesz. A férjem már teljesen hülyének néz, és én is tudom, hogy az vagyok, mert csak ezen jár az eszem.
A probléma nem csak ez, hanem ha meggyőződtem róla, hogy a gyerek egészséges, addig agyalok, hogy találok valami hülyeséget amin aggódhatok.
Már érzem, hogy valami nagy gáz van velem ,mert a barátnőméknél a múltkor rám jött valami nagyon rossz érzés. Elszorult a mellkasom és nem nagyon kaptam levegőt. Azt éreztem, hogy ha nem megyek haza elájulok. Fogtam a gyereket, gyorsan felöltöztettem és leléptem. Arra hivatkoztam, hogy nagyon begörcsölt a hasam és ne haragudjanak, de haza kell mennem, mert rosszul vagyok. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem normális dolog.
Régen is túlaggódtam dolgokat, de ez már nem állapot, teljesen rámegyek fizikailag is.
A hosszú itthonlét az oka? Elmúlik ez majd? Ti nem voltatok így?
Pánpl roham!
Ha valamit nem teszel csak egyre rosszabb lesz!
Foglald le magad valamivel, túlságisan ráérsz aggódni!
Olvass egy jó könyvet, dolgozz valamit!
Ha így is sokat gondolsz erre hogy beteg lesz a gyerek, akkor doki! Nem szégyen ez! Ha nem teszel ellene csak rosszabb lesz, egyre gyakoribb lesz a roham, nehéz légzés, szapora szívverés!
2 dolog:
Fordulj orvoshoz, mert nem normális, amit csinálsz. Be fogsz csavarodni, ha nem kezelnek.
A másik: az aggódásoddal beteggé teszed a gyerekedet is. Egyrészt amitől nagyon félsz, az bekövetkezik. Ha folyton arra gondolsz, hogy baja lesz - akkor lesz. Másrészt bebizonyították, hogy az agyonféltett babák nagyobb eséllyes lesznek pl. asztmásak. Harmadrészt: nagyobb korban az ilyen gyerekek képtelenek beilleszkedni a többi gyerek közé, magányosak és elszigeteltek lesznek.
Ugye nem akarod? Ha egyedül nem tudsz megbirkózni a problémával (tudom, hogy nem könnyű, nem hibáztatni akarlak, csak sorolom a következményeket), akkor kérj segítséget.
Tegnap a boltban megint elszorult a mellkasom és elszédültem. Olyan volt mintha kihúznák a talajt a lábam alól. A boltos is rákérdezett, hogy mi bajom van, én meg nem tudtam meg sem szólalni, csak intettem hogy semmi.
A semmiből jött.
Azelőtt éjjel nem aludtam csak idegesítettem magam, hogy a gyerek nem lesz e beteg, apám felrakta e a téli gumikat, nehogy összetörje valaki az autót valaki a családból, jön a hideg stb, ilyeneken annyira felhúztam magam, hogy hajnal 3ig csak forogtam meg járkáltam a gyerek szobájába és hallgattam, hogy vesz e levegőt.
Ilyen még soha nem volt.
Bűntudatom van hogy ilyen hülye vagyok. Másnak meg komoly gondjai vannak én meg jó dolgomban bekattanok.
De nem én tehetek róla, olyan mintha egy kis ördög ráülne a mellkasomra és küldené a rossz gondolatokat a fejembe és nem hagy békén...
Na ezt a kisördögöt kell elhajtani onnan, és arra koncentrálni, hogy teljesen rendben van az agyad, semmi bajod, boldog vagy, ott a kisbabád, akit imádsz, és szüksége van rád... de ha egyedül ez nem megy, mindenképpen segítséget kell kérned, mert nem csak a te egészséged a tét, hanem a babádé is. Mi van, ha pont akkor jön egy rosszullét, ha éppen a kezedben van? Összeesel vagy akármi...
Tessék elmenni nagyon sürgősen egy dokihoz! Nem szégyen, hogy segítségre van szükséged!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!