Akinek 20 hónap van a két gyerkőc között és a 2. megszületett, hogy oldotta meg a következőket?

Végre egy értelmes kérdés :)

Ha összejön, nálunk 27 hónap lesz a különbség, úgyhogy ez engem is érdekel :)

Sok sikert nektek!

21 hónap van köztük. Babakocsis dolog: mi vettünk egy tesókocsit. A fiam szeretett babakocsizni, Most is szeretne még pedig már 3 éves :) és én nyugodtabb voltam hogy ott ül bekötve, nem rohangál el mellőlem és tudtam haladni is velük.

Mondjuk ez életforma kérdése is. Nekem hétköznap 6-7 felé jön haza a férjem, hétvégén pedig nincs itthon, így az összes bevásárlást szinte, patikát, orvoshoz járást, ügyintézést nekem kell megoldani a 2 gyerekkel, egy közepes városban lakunk, elég nagy távokat kell megtegyek babakocsival, autó apánál, jogsim nincs.

Ezt csak azért írom le, hogy nálunk abszolut praktikus volt a tesóbabakocsi.

De ha vki mondjuk autóval tud járni főképp, annak lehet hogy nem annyira praktikus, mivel ki be pakolgatáshoz nehéz.

Ha sok emeletről kell lehozni, felvinni, akkor se a legjobb, de nálunk ilyen se volt.

Egy szobában alvás: van aki azt mondja hogy kezdetektől egy szobába kell őket tenni, mert úgy szokják meg egymást. Van olyan barátnőm akiknél ez be is jött, mondjuk kicsit a kényszer is okozta ezt mert csak 2 szobájuk van.

Nálunk az első 6-8 hétben a lányunk egy szobában aludt velünk a mi hálónkban. Aztán külön szobába költözött, rossz alvó és beteges is és olyankor még rosszabb alvó, így nem költöztettem még össze a tesóval hogy ne zavarja fel állandóan, de mostanában azért már tervezem, 15 hós a kicsi.

Úgyhogy ezek a dolgok menet közben derülnek ki sokszor :) Én pl. vártam hogy na majd sikerül a kiságyból kiszoktatni a nagyot, de nem sikerült, mert imádta a kiságyát.

Azt nem akartam hogy úgy érezze hogy megjön a picibaba és akkor neki oda kell adnia az ágyát, így vártunk még 2,5 éves koráig. Szereznünk kellett egy másik kiságyat a kistesónak. A nagyot csak 2.5 éves korában költöztettük rendes gyerekágyba, addigra érett meg rá. ( a kiságyat meg tovább adtuk a családban).

De mondjuk ő nem akart kimászni a rácsoságyból, és nem zavarta hogy kicsi már neki.

Barátnőm kislánya pl. kiugrott a kiságyból olyan 22 hónaposan, így muszáj volt eltenni.

Tehát szerintem ez a kérdés is a gyerek vérmérsékletétől függ :)

Vagy hónapokkal előbb kell szerintem átszoktatni a kiságyból (mint ahogy a tesó születik) vagy hónapokkal később, mikor már beáll vmiféle rendszer és megszokta h kistesó van:)

Hordozó kendő: nekem a fiamnál volt, nem szerette.

Most is van, hát ez is gyerekfüggő...az én kislányom kiscsecsemőként csak evett és aludt szóval egy angyal volt, így nem volt rá szükség különösebben.

Aztán olyan 6 hónapos korától meg már nem tűrte el, hamarabb kellett volna szoktatni rá.

De pl. mikor beteg és nagyon anyás bújna egész nap akkor jó szolgálatot tesz mert tudok tőle ezt azt tevékenykedni és közben ő se sír hanem odabújik.

Nálunk 21 hónap van a lányok között. A nagy most 2,5 éves a pici meg 8 hós. A pici a nagy babakocsiját örökölte meg. A sétáknál változó hogy hogy közlekedünk, attól függ milyen távolságra megyünk, a nagy hol gyalogol hol kisbabakocsit tol hol testvérfellépőre áll (már ha rááll). A kisebb bevásárlásokat egyedül csinálom a lányokkal, én a kosarat rá tudom tenni a babakocsi tolórészére és azt nem kell cipelni.

Aludni a pici 4 hónapos kora óta alszanak együtt, bár így utólag már előbb is összerakhattam volna őket. Mi is kétszobás lakásban lakunk, a nagylány az emeletes ágy alsó szintjén alszik, a pici meg kiságyban. A napközbeni alvások a nehezebbek, a pici 3-4x alszik, addig a naggyal a másik szobában, konyhában vagyunk, a nagy meg délben alszik 2 órát persze a pici akkor tuti nem alszik. Esti alvások könnyebben mennek 8-kor már alszanak. Éjjel a pici hogy jön a foga van hogy 2-3 óránként is cicizik, de a sírásra a nagy nem kel fel.

Nekem segítségem nincs, van hogy a férjem éjszakás ilyenkor egyedül fürdetem altatom őket, de már megvan a kialakult rendszerünk így könnyebb.

Az én fiaim között egy nap híján 1,5 év van. Nekem szerencsém van, szerintem, bár lehet hogy más is így van. Mivel a második 4 héttel korábban jött, még időm sem volt megijedni igazán, vagy végiggondolni mindent.Még a születése előtt pár héttel kapott új ágyat a nagyfiam, leesésgátlóval, és lemászós résszel, amit első ott töltött éjszakája óta - a saját szobájában - minden baleset nélkül használ, és imádja.Így az ágy elrendeződött hamar, illetve a babakocsi kérdés is, ui öccse születése után nem ült babakocsiban. Az én nagyfiam valahogy mindent pont akkorra időzített, akkor tanult meg ügyesen menni a motorral, sokkal ügyesebben enni-inni egyedül, stb. Az első két hétben anyum sokat volt nálunk, de akkor kár is volt, most már hogy a kicsi sokkal többet van ébren, és több foglalkozást kíván, most kellene jobban. Az elején a kicsi evett-aludt-evett-aludt :-)

A nehéz az egészben az, hogy úgy érzem, hogy szétszakadok. Mindkettőt el lehet látni szépen, (3,5 hónap alatt kétszer jártam úgy, hogy egyszerre éheztek meg - na az kemény, azt sem tudod hova nyúlj, ki sírjon tovább, de szoptatva is lehet etetni a nagyot )de sokszor úgy érzem, hogy a naggyal kellene játszanom-rajzolnom-gyurmáznom, stb, és a kicsit lerakni, aztán a kicsit lerakom, és őt érzem elhanyagoltnak. De kiegyensúlyozottak, szépen nőnek-fejlődnek. És napról-napra jobb lesz. Mondjuk motorral+babakocsival egyedül elindulni a két gyerekkel mondhatni elég veszélyes, még kevésbé forgalmas helyen is.

Az öltöztetés is elég jó buli így télvíz idején, szóval a kimozdulás -séta nálunk inkább kétemberes történet, illetve ami nekem nehezebben jön össze, az a délutáni alvása a nagyfiamnak. Ha akkor ébren van a pici, nem tudom lerakni, ha nincs, akkor minden ok, volt hogy egyszerre aludtak, hihetetlen volt a csend, a nyugalom. De ha kimarad, vagy elcsúszik, akkor a naggyal nem tudok mit kezdeni estig. Ilyenkor számolom a perceket, mikor ér már haza a férjem, vagy valaki betoppan esetleg. Sok sikert, hidd el néha könnyebb, mint hinnéd, és néha nehezebb, mint gondolnád :-)