Anyósotok, hogy viselkedik a babátokkal? Az én történetem bővebben lent.

Kedveseim, én mindkét végletet nagyon sajnálom!

Náunk anyósomé fixen a csütörtöki nap "láthatásra" (apósom már sajnos nem él). Ilyenkor 3 körül jön, és kb 8-ig marad. Én mindent ilyenkorra időzítek (bevásárlás, pedikűr, fodrász stb.). A fiam fél 4 körül ébred, én akkor lelépek, ő szépen pelenkázza, megeteti, és utána játszik vele, amíg én megjövök. Nekem bőven elég az a 2-3 óra hogy kikapcsoljak, feltöltődjek, a fiam is kibír már ennyit (igaz, ő már 11 hós), ha a férjem hamarabb hazaér, ő is csatlakozik pl. vásárolni, így kettesben is vagyunk.

Nem mondom, az elején kicsit döcögősein indult, az alig pár hetes babával is órákig akart játszani, aki ezt nem bírta, de beszélt vele a férjem, és azóta nincs gond.

Bárcsak az én anyósom lenne ilyen! :( Az enyém a közvetlen szomszédunk, csak egy kapu választ el tőle, kopogás nélkül jön, mintha a mi házunk az övé lenne. Ott tartunk, h. éjjel nappal zárjuk a lakásunkat, ha otthon is vagyunk, mert csak ilyenkor tud kopogni. Mindenbe, de mindenbe beleszól, okoskodik, és már nem bírom. A párom előző házasságát tönkre tette, szétmarta őket, és nem érdekelte,h. az unokáját viszi az ex messzire. Őt csak a kicsi fiacskája érdekelte,.h neki majd így jobb lesz.:(

Most engem szekál, engem idegesít, engem tesz tönkre, és olyan sunyi módon csinálja,h. a párom észre sem veszi ezeket. Nagyon imádja, elfogult az anyjával. Sokszor azt érzem,h. jobban szereti őt mint engem. Nekem még nem született meg a babám, 33 hetes vagyok, de lelkileg teljesen felkészültem a leges legrosszabbra. Elhiszem, h. a te végleted sem jó, de hidd el az én végletem sokkal de sokkal rosszabb mint a tied.