Meddig normális, ha sírós egy baba? Beteg lehet?
Legjobb barátnőm kisfia most lesz 1 éves. Mindenért úgy sír, mintha ölnék.
Ne nagy dolgokra gondoljatok.
Autóval mennek valahová, és beteszik az autós ülésbe. Van, hogy már akkor lila fejjel ordít és feszíti magát ki, de ha mégsem, akkor 5 percen belül biztos. Azt mondja a barátnőm, hogy nem szeret autózni, de igazából ezt csinálja a babakocsiban is, séta közben is, ha éppen kitalálja, hogy kézben akar lenni és nem veszi fel az anyja azonnal.
A másik ez, hogy csak az anyja létezik neki. Pedig nem olyan család, ahol apuka csak biodíszletnek van. Nagyszülőkkel is találkozik születése óta elég gyakran, hetente többször. De nem, csak anya... És ez megy születése óta, konkrétan. Tegnap elmentünk sütizni, én kértem a lányomnak egy üres tölcsért, mert szereti elnyammogni. A pincér lány leguggolt a kisfiúhoz is, aki babakocsiban volt, hogy "És ennek a kis úrnak hozhatok valamit?", mosolyogva. A gyerek erre torkaszakadtából elkezdett ordítani, de annyira, hogy utána a barátnőm inkább kiment vele az udvarra, megnyugtatni.
Újszülött korában mondta mindenki, hogy majd ahogy nő és fedezi fel a világot, indul be a mozgásfejlődés, megnyugszik. De ez inkább csak rosszabb lett, mert már akaratos is. Nincs semmiben sem lemaradva, nem hordják fejlesztésre. Barátnőm nekem panaszkodik, hogy megeszi az életét ez az egész, a férjével is voltak már viták ebből. És hogy ha tudja, ez vár rá, biztos nem vállalja be.
Sajnálom nagyon, mert az én gyerekem ennek a teljes ellentettje, imádom az anyaságot és azt bánom, hogy nem hamarabb vágtunk bele.





Vannak ilyen gyerekek. Az, hogy kesobb milyen szemelyiseg lesz, vagy utal valami masra is, nem most fog kiderulni. Meg nalunk se tudni.
Fiam is ilyen, elhiheted mennyire szenvedunk vele mi is szulokent. Mert mar 2 eve arrol szol az eletunk, hogy o retteg es csak sir es soha semmi nem jo, kiveve otthon.
Szar. En se tudom mi lesz igy, de az biztos, hogy feladta a lecket az elet.










Ok.
A te tüneményed olyan baba a másik meg amolyan baba.
Örülj annak, hogy a tiéd tökéletes, és kész.
A barátnőmnek szeretnék segíteni, mert napi szinten nekem panaszkodik. Nem tökéletes a gyerekem, nincs tökéletes gyerek. De sokkal könnyebb vele az élet és sosem volt bennem az, hogy visszacsinálnám az egészet és de jó lenne nélküle...
Az a baj, hogy náluk otthon sem sokkal jobb a helyzet, sírás szempontjából. :(
Ébredés után 10-15 percig, ha ott vagyunk, mi nem szólhatunk a picihez, mert azonnal sír. Utána is csak fokozatosan oldódik. Ha megyünk sétálni, általában az utca végére már ordítás van, mert nem jó a babakocsiban, de ha fel is veszi onnan az anyja, kézben sincs el sokáig.
Beszéltük, hogy mennénk együtt nyaralni, de mondta, hogy ő egy balatonozást sem mer még bevállalni vele, nemhogy repülést vagy hosszabb autózást, idegen környezetet.





Lehet, hogy autista a gyerek.
Baba korban is vannak tünetek. Ez, hogy mindenütt, mindenért ordit nem gyakori a kicsiknél ebben a korban már. Jó esetben el lehet terelni a figyelmét, meg lehet nyugtatni.
Valószinű erős szeparációs szorongása is van.










Örülj neki, hogy nem ilyen a gyereked. Azzal tudsz neki segíteni, ha nem vársz tőle pluszban olyan dolgokat (pl. közös nyaralás), ami nekik most kizárt, hiszen a mindennapokban is túlélnek. A nagylányom volt ilyen kb. 1,5 éves koráig. Borzalom ezzel együtt létezni, én is rengetegszer megbántam a teljes saját életemet és a saját döntéseimet. Előtte állandóan jöttünk-mentünk a férjemmel, így nekem egy ilyen gyerekkel az anyává válás extrém nehezen ment. Segíteni senki nem tud ebben, az idő a megoldás. Illetve az a legjobb "segítség", ha meghallgatod és bíztatod, hogy túl lesznek ezen az időszakon és semmiképpen nem hasonlítod a saját, teljesen más habitusú gyerekedhez, mert ez nem arról szól, hogy ő elrontott volna valamit, te meg nem. Tudatosítani kell benne minél gyakrabban, hogy ügyes, elfogadni, hogy az ő gyereke sokkal nehezebb és együtt érezni. Nálunk 1,5 éves korában kezdett jobb lenni, amikor már stabilan járt. Most 3 éves, semmi baja, teljesen átlagos kisgyerek.
A kicsi most totál más. Fél éves, babakocsiban és autóban képes a végtelenségig aludni, max akkor panaszkodik, ha megáll a jármű a feneke alatt. A béke megtestesítője, csak akkor sír, ha valami baja van. Most éppen pl. azt a korszakát éli, hogy az idegenektől sírni kezd, de ez kezelhető. Ég és föld. Vele nekem sincsenek olyan gondolataim, mint a naggyal voltak, aki ráadásul első gyerek, szóval még rutinom sem volt, plusz hitem abban, hogy ez valaha is jobb lesz, elfog múlni. Nagyon nehéz ez.















Vannak ilyen gyerekek
Viszont ètelintolleranciàt kizàrtàk màr???
Egyèbkent a fiùk 100-szor nyafogòsabbak, mint a lànyok..ez a 100% tapasztalatom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!