Változott e gyermeketek habitusa fél éves korában?

Nálunk az egyik gyerek ilyen, a másik olyan. A nagy nehéz baba volt, ő akkor lett nyugisabb, amikor már tudott helyetváltoztatni.

A pici nyugis baba, ő pont 4-6 hónaposan "romlott el" mindenben. A napi nyűgi alapja pl. az, hogy nagyon kúszna mászna már, de nem tud, illetve nem akar megmaradni egyhelyben. Pl. imádta a pihenőszéket, de amióta forog, pocakon forogva közlekedik, egy istennek nem akar megmaradni benne.

Akkor meg nem valtozott, de forditva volt nalunk.

Az elso 3 honap volt nagyon nehez vele, de az is csak a hasfajas, szoptatasi nehezsegek miatt, de utana egy igazi buddha baba volt, csak akkor sirt, ha tenyleg valami baja volt. Amugy allandoan mosolygott, elbabralt, elvolt, jol evett, jol aludt nagyon.

Ugy voltam vele, hogy basszus, ha ez ilyen konnyu, akkor en szeretnek meg 4 gyereket, sima liba. Meg jo, hogy azert vartam (es meg mindig varok) a kistesto dologgal, nem huzott be ez a rozsaszin kod, mert 1 evesen ontudatra ebredt, na onnantol kezdodott a pokol😂

Alig evett, alig aludt, 15x kelt ejszaka, sehol, semmi sehogy nem volt jo.

De amugy most 2,5 eves korara mar sokkal kezelhetobb a helyzet, de 1-2 eves kora kozott en azt ereztem, hogy oregedtem 10 evet.

Szoval szerintem annyira nem lehet kiszamitani, hogy mi lesz. Nyilvan kapaszkodik az ember mindig valamibe, hogy na majd akkor ha most nehez, akkor 3 honap mulva talan nem lesz az, vagy ha most neki konnyu, akkor bizik abban, hogy igy is marad.

De isten tudja😅

Nem 6 hónapos, inkább 9 hónapos kora körül változott.

Addig egy nyugis, eszik-alszik baba volt. Letettem ott maradt, elnézelődött, csinálhattam a dolgom mellette.

Ahogy elkezdett mászni mintha elvágták volna. Visít, ha nem ülök mellette (szeparációs szorongás). Rájött, hogy ki tudja fejezni, ha valami nem tetszik neki, így üvölt pelenkázásnál is, vagy ha nincs kedve az etetőszékbe beülni...

Amúgy még így is azt mondom, hogy szerintem nyugisabb, mint más hasonló korú babák (most 15 hónapos), pl babakocsiban, autóban megül, ha mellette vagyok csendben eljárszik. Csak legyek mellette. Ez szerintem csak szimpla életkori sajátosság.