Aki a babájával aludt egy szobában egy ideig, mikor ment vissza a saját szobájába?

9 hónapos korában.

Előtte a férjemmel mindketten a szobájában aludtunk.

Van bébiőr, sima csak hangot továbbító, nem kamerás, de általában előbb hallom meg simán, hogy nyüsszög, minthogy a bébiőr érzékelné és bekapcsolna. A légzésfigyelőt is bekapcsolom még alatta, én így tudjuk nyugodtan külön szobában aludni.

(Most 14 hónapos)

Nálunk fordítva volt.

Eleinte a saját szobájában aludt. De pár hónaposan magunk közé vettük egy egészségügyi probléma miatt,amire azonnal reagálnom kellett.

Utána saját ágyat kapott,de továbbra is a mi szobánkban.

Mikor elkezdte a sulit 7.5 évesen,akkor kapott új ágyat, új szobát, szekrénysort,mindent, és ment a saját szobájába.

A nagyobb lányom nagyon korán elkezdte átaludni az éjszakát, ő 4 hónapos koráig aludt mellettünk öbölben, aztán költözött a szobájába és bármi van, mi alszunk nála (vagyis valamelyikünk). Ha gyakrabban kel éjjel valami miatt egy-egy időszakban, akkor inkább odacuccolunk hozzá.

A kisebb lányom rengeteget kelt éjjel, kb. 6 hónaposan kezdtem úgy érezni, hogy már pici neki az öböl, kiságy a mi szobánkban nem fér el, így akkor én költöztem át hozzá, ő meg a saját ágyába. Szerintem 3-4 hónapig kb. nála voltam, hogy tudjak érdemben én is pihenni, ne kelljen egész éjjel mászkálnom legalább.

Azután, hogy visszaköltöztem a hálóba, nála is vannak időszakok, amikor vele kell még azért aludni. Lassan összeköltöztetjük őket, hogy csak egy helyre kelljen menni és legalább egyikünk tudjon a saját ágyunkban pihenni néha. :D

Amúgy ha ez a kérdés, szerintem el kell engedni azokat a gondolatokat, hogy hozzá fog szokni és nem tudom... Ahhoz, hogy egy családként tudjunk funkcionálni, át kell alakítani az elveket úgy, hogy az kielégítő legyen mindenkinek.