Hogyan lehet lekötni egy fél éves gyereket?

Tedd fel hordozóba. Érzi a kontaktot, bámészkodhat, közben szabad mindkét kezed és cisnálhatod a dolgodat.

A gyerek bizony ilyen. 6-7 hónaposan jut el odáig, hogy 5 percre "egyedül lehet hagyni". Ami nyilván nem azt jelenti, hogy rácsukod az ajtót, csak azt, hogy nem kell asszisztencia a játékához. Deee igazából még 10 hónaposan is úgy játszik el hosszan (10-15 perc) egyedül, ha érzékeli, hogy a háttérben ott vagy. Ugyanaz a játék egyszerűen nem érdekli, ha nincs a környéken senki.

És ez bizony így van rendjén, akármennyire is fárasztó.

Az én kislányom 14 hónapos, most is vannak olyan napok, hogy SEMMIT nem tudok tőle csinálni, mert állandóan rajtam lóg, semmi nem jó neki.

Mikor kisebb volt is nagyon szeretett ölben lenni, rajtunk volt csak hajlandó aludni, akármikor leakartuk rakni megébredt.

Sokszor cipeltem kézben is, fél kézzel csináltam, amit épp megtudtam. Ráadásul babakocsiban is sokszor ordított.

Nekünk a mászás hozott változást, de látod így is vannak nyűgös napok. (Fogzás, betegség stb.)

2 szerintem meg Te vagy nevetséges 😅

Remélem ha Te is szomorú vagy vagy szar napod van senki nem vigasztal meg.

7, hát a 3 hónaposnál tuti nem kell 16 percig ellennie a gyereknek magában:D

De ez amúgy nem is erről szól.

Ha a gyerek sír, felveszed. Ő jelez egy szükségletet, te kielégíted. Így fogja tudni, hogy számíthat rád. Ha nem mész oda, akkor azt fogja megtanulni, hogy a gondviselőjére nem számíthat. Egy idő után a jelzésről is le fog szokni, mert tudja, hogy fölösleges.

Ezt a folyamatot nevezik az ősbizalom kialakulásának. Vagy épp hogy nem alakul ki. A későbbiekben jóformán minden bizalmat igénylő kapcsolata hasonlóan fog működni, ahogy azt az élete első évében megtanulta. A viszonya a szüleihez, a barátaihoz, a párkapcsolataihoz.

Az alvástraining ugyanerről szól. A gyerek sír, te meg nem veszed fel, hogy "majd megtanulja elaltatni magát". A gyerek valóban nem fog sírni 2-3 éjszaka után. Éppenséggel ébren lesz, csak csöndben vár vagy valami mással üti el az időt. Megtanulta, hogy hiába jelez a szüleinek, rájuk nem számíthat.

Ez ambivalens kötődést alakít ki, azaz a gyerek szereti a szüleit, de nem számít rájuk.

Az, hogy felveszed a gyerekedet, ha jelzi, hogy szüksége van rá, nem azt jelenti, hogy nem fog soha többé mozogni. Ez csak nettó kötekedés, te is tudod jól, hogy full baromság.

Az meg, hogy hogyan végzi a gyerekével törődő szülő a mindennapi teendőket? Hát... nehezen, lassan, megszakításokkal telin.

De a gyereknevelés nem a szülőről szól. Aki azt hitte, hogy ez egy komfortos, könnyed, lemondásokat nélkülöző dolog, az nagoyn tévúton jár.

#8! "hát a 3 hónaposnál tuti nem kell 16 percig ellennie a gyereknek magában:D"

Na, rákerestem, sajnos, linkelni nem tudom. Kora gyerekkor portálon vannak letölthető szülő kérdőívek. Ezeket csináltatják és bocsi, a 4 hónaposon van. "Hason fekve 10-15 percig önállóan eljátszik."

Tudom, mi az az ősbizalom kialakulása, a csapból is ez folyik. Ugyanakkor generációk nőttek fel úgy, hogy nem vették fel a szülők első nyekkre. Nem mondom, hogy ez jó! Ugyanakkor ez azt feltételezi, hogy adott generációban minden egyes embernek ugyanolyan a kötődési mintája. Tényleg? Ez így van? Mert én nagyon nem ezt látom, még egy családon belül se.

"Az , hogy felveszed a gyerekedet, ha jelzi, hogy szüksége van rá, nem azt jelenti, hogy nem fog soha többé mozogni"

Én nem is ezt írtam. Miért forgatod ki?

A kérdező posztja szerint egy percig sincs el "letéve", csak kézben. Akkor hogy mozogna már?

"De a gyereknevelés nem a szülőről szól."

De igen, a szülőről IS szól! Családban kell tudniuk működni, nem úr-rabszolga viszonyban. Amikor valaki arról ír, hogy a gyereket nem tudja letenni, mindig kézben kell lenni, az alatt (általában)nem az érti, hogy nem tud nyugodtan wellnessezni, hanem saját biológiai szükségleteinek kielégítését és/vagy olyan háztartási munkákat, ami a gyereknek IS érdeke! Attól, hogy szült egy gyereket, még ember maradt. Ne legyen már luxus, hogy ő is ehessen vagy elmehessen pisilni. Ha pl.szoptat, de nem eszik, akkor egy idő után nem lesz teje, szóval nem, alapszükségletekről egyáltalán nem kell lemondani.

Senki nem beszélt alapszükségletekről való lemondásról. Csak hogy nehézkesebbé válik.

Egyébként feleségem korai fejlesztőben és a szakszolgálatnál dolgozik. Az ott felmérésre és fejlesztésre érkező gyerekek közül egynél sem ovlt olyan probléma, hogy nem mozoghatott eleget (mert ezt írtad, hogy emiatt fejlesztésre szorulnának). De másfél-két éveseknél már elég megszokott a mindenféle szorongás, vagy biztonságosnak érzett közeg hiányából eredő elmaradás. Illetve nagyon gyakori a "képernyő-autizmus", ami nevével ellentétben egyáltalán nem kötődik a képernyőhöz, egyszerűen abból ered, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekkel.

Nyilván, megintcsak, ez nem azt jelenti, hogy ha egyszer nem kapod fel a gyereket azonnal, akkor maradandó károsodást okozol neki.

De az meg nem nagy érv, hogy az előző generációkat hagyták bőgni, mégis felnőttek. Háborúban is nőttek fel, aztán emberek lettek.

De én speciel nem látok egyetlen jól funkcionáló házasságot, de még egyéni stresszkezelést sem szüleim generációjában...