Mit gondoltok olyan apáról aki ha nézeteltérés adódik köztünk észre se veszi a gyerekét? Szívszorító látni h a féléves fiam nézi az apját ő meg tudomást se vesz róla.

ezt nem értem. csak akkor ilyen, ha nézeteltérés van köztetek? a szeretetet nem lehet megjátszani....

ha szereti a gyerekét, mindig szereti. max. nem mindig van kedve a gyerekhez. lehet, hogy amikor nézeteltértek, éppen akkor jobban ki vagy hegyezve az ő dolgaira...

esetleg - mint sajnos sok pasi - érzelmi zsarolásra, játszmaeszközre használja a gyerekét - de ezt a gyerekek nem nagyon szokták észrevenni (egyébként sok szülőnek le se esik, mi is történik ilyenkor. csak úgy van ez a dolog. úristen, de még hány ilyen van. de szerintem amúgy nálatok nem ez a helyzet)

egy dolgot azért meg kell értened: egy apa az nem egy anya ... :) mondjuk így önmagában elég baromság ez a kijelentés, úgyhogy azt próbáld inkább megérteni,hogy egy anyának és egy apának tök más a szerepe. az anyának a legfőbb szerepe a gondoskodás, törődés, válaszkészség, az óvás, féltés, a gyerek etetése, vigyázása, stb. tudod, na. az apának meg az a dolga, hogy szeresse az anyát. a nő szinte a fogantatástól átszelleműl, az apa max. először akkor, mikor anya pocakját tapicskolva megérzi a baba mocorgását... talán akkor érzi először a szülő szerepét, mikor szülés után kezébe fogja a gyereket. és akkor már a nő 9 hónapja meg IGAZI ANYA. és az apa mindig egy kicsit le van maradva. de az apának nem az a szerepe,mint az anyának. lehet, pelenkázza, fürdeti a babát, ringatja, vígasztalja a hasfájáskor, eteti tápszerrel, böfizteti a szopizás után, de nem anya, más. az apa tud mérlegelni egy jó kis focimeccs és a gyerekkel való játék között, az anya nem kérdés, hogy mit választ (vagyis mondjuk nő esetén legyen mondjuk egy életmód-műsor, mely a sminkről és a fogyásról szól) :)

szóval ne várd azt a párodtól, hogy olyan legyen, mint egy anya. ezt gondold át.

a másik, hogy ha pipa vagy rá, ne kezdj el rögtön strigulázni, keresni a hibákat,hgy na ez is, na ez is. mert azzal csak te leszel mérgesebb...

ilyenkor, kisgyerk mellett mi nők sokkal ingerlékenyebbek vagyunk. és tudod mi az, ami ilyenkor lenyugtat? belemélyedni a kisbabával a szerelembe, csak a gyerekre figyelni. ilyenkor ne foglalkozz a pasival, csakis a gyerekeddel.

amúgy a féléves gyerek memóriája kábé fél napos, szóval ne szomorkodj semmiért se, a gyerek órákkal később azt se tudja, hogy az apukája ránézett-e vagy se :) :)

ez csak neked fáj, a gyerek letojja, többnyire még az anyagcsere érdekli, na és persze te, mert neki a leginkább rád van szüksége (ezért engedi a természet meg magának, hogy az apa ne legyen olyan "babafüggő" ne legyen olyan elmélyült szülő, mint az anya)

majd ahogy telik az idő, és a gyerek egyre nagyobb lesz, egyre több minőségi időt tud az apa vele eltölteni. hidd el.

ezeket gondold át, ne szívd fel magad a pasin, add át magad az anyaság adta boldogságnak, adj dupla szeretetet a gyereknek, ha dühös vagy az apjára, és hidd el, fél évesen még a gyerek semmit nem vág az egészből. (de még 3-4 évesen se veszik a gyerekek az ilyen üzeneteket. mert ők feltétel nélkül szeretik a szüleiket)

még egy gondolat - ez a párkapcsolatra vonatkozik. ha a párod esetén úgy érzed, érzelmileg úgy próbál zsarolni, hogy a gyereket használja eszköznek, akkor te meg játszmázz úgy, hogy azt érezze, ő kimarad a családi idilből (teszem azt, úgy csináljatok valamit a gyerekkel, hogy ő kimarad belőle) - úgyis rohanni fog bekapcsolódni :)