7 hós lányom egyszerűen nem visel el engem, már teljesen kivagyok, mit csináljak?
Az apa vagyok, bármit csinálok vele, legyen az pelenkázás, öltöztetés, vagy etetés cumisüvegből, egyszerűen üvölt a kezemben. Ameddig kisebb volt nem csinálta. Régen volt, hogy 2-3 órát aludt a hasamon, most ha csak megpróbálom az altatást, hisztizik. Kb. 10 percnél tovább nem marad meg a kezemben se, elkezd nyarvogni. Feleségemnél szinte egyáltalán nem csinálja ezt. Már lassan teljesen kikészülök ettől, lassan egy tök idegennél komolyan jobban elvan, mint nálam, pedig elvileg az apja vagyok. Nagyon vártam, hogy apa legyek, de ez így nem buli, úgy érzem lassan elmegy a kedvem. Néha annyira el vagyok keseredve, hogy magamban sírok.
Egyedül akkor visel el, ha éjszaka felsír valamiért, akkor vissza tudom altatni.
Feleségem szerint csak átmeneti, meg szerinte túlreagálom, mert még pici. Szerintetek ez normális? Fog ez váltottni?
Könnyen lehet, hogy elérkezett nálatok a szeparációs szorongás első felvonása, amikor csak anya jó. Ha vigasztal, a férjem is ki volt attól, hogy a lányunk folyton sírt nála. Igaz, ő már a születésétől ilyen volt és sokszor nálam is sírt, de 8 hónapos korában volt nála az első ilyen csúcs, amikor csak anya, lehetőleg szoros fizikai kapcsolatban. A fiunk meg váltogatja és vannak anyás és apás időszakai is, amikor én nem vagyok jó mesét olvasni stb.
Nehéz elviselni, de kitartást, majd elmúlik! Mást nem tehetsz.
Az írásodból nekem az jön le, mintha egy sértődött kisfiú lennél, nem pedig egy felnőtt férfi.
"Nagyon vártam, hogy apa legyek, de ez így nem buli, úgy érzem lassan elmegy a kedvem"
Túlságosan kitartó nem vagy.
Fél éves!!! Vágod, hogy az mit jelent, és hogy a gyerek hol tart ilyenkor a fejlődésében? Még odáig sem jut el ilyenkor tudatilag, hogy ő és anyja nem egyek. Az a szeparációs szorongással jön.
Pár hónapja (hete?) nem marad meg nálad, és te megsértődsz rá, meg "elmegy tőle a kedved", meg haragszol rá, hogy az anyjával jobban elvan. Most cseszed el a kapcsolatodat vele, már most olyan tüskéket teszel bele, amiről ő nem is tehet - te vagy a felnőtt, aki elvileg tudatos, tud már gondolkodni, és látott már ezt-azt, képes az érzelemszabályozásra, ő meg még csak egy baba.
Azt tanácsolom, hogy nőjj fel! Ha nem megy, akkor beszéld ezt át pszichológussal, hogy milyen piros gombokat nyomkod benned ilyenkor a lányod, hogy ez enynire megborít. Mert megnyugtatlak, a gyerekek mindig a piros gombjainkat nyomkodják, így ha nem tanulod meg ezeket a dolgokat tudatosan kezelni, akkor még nagyon sokszor fogsz így érezni a gyerekeddel kapcsolatban. Ami se neked, de legfőképpen neki nem lesz jó.
Ne keseredj el.
Az én kislányom 14 hónapos, 1-2 hete voltak olyan napjai, hogy csak az én ölemben szeretett volna lenni, apjánál sírt. Sőt, ha leraktam és elindulok inni vagy bármi elkezdett sírva utánam mászni. Altatni sem tudta a férjem, sírt nála.
Egyébként imádják egymást, el is múltak ezek a napok szóval ne aggódj.
A gyerek meg megérzi, ha feszült vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!