Valakinek volt hasonló érzése? Mi lett belőle?

Időszakos ugyan, de mostanában megint rám jött az az érzés, hogy szeretnék még egy gyereket. Van, hogy előjön hogy "kell még egy😍", aztán jön az érzés, hogy "mi lesz, ha... hasfájós lesz, ordítani fog folyamatosan, féltékeny lesz a nagyobbik, a kicsi borzasztó személyiség lesz(igen, sok helyen olvastam már ilyet, hogy ha pl a nagyobbat megöleled, vagy játszani akarsz a nagyobbikkal, a kicsi addig ordít, dobál, tör zúz, míg nem mész oda hozzá), tudom ez sok mindentől függ, habitus, nevelés, stb. Meg ha benne vagy a szituban, nem tűnik ennyire durvának a dolog, az agyamban nagyobb a "félelem". Viszont tudom, hogy a lányomnál (mindjárt 4 éves) az elején eléggé megszenvedtem lelkileg, utána alig vártam, hogy visszamenjek dolgozni, de most valahogy megint rám jött az érzés, hogy jó lenne megint átélni a terhességet, a babavárást meg úgy minden jót, és tudom, hogy a lányom nagyon jó testvér lenne.

Örülünk párommal, hogy végre nem vagyunk annyira napirendhez kötöttek, mint az elején, úgymond szabadabbak vagyunk, mert egyre nagyobb már a kislányunk. Ott tudjuk hagyni nővéremnél, mamáknál, stb, imád ott lenni ő is. Annyira kettős érzés van bennem, hogy nem hiszitek. 😃 Van hasonló sztorija valakinek? Mi lett a "vége"? Nagyon kíváncsi vagyok.

Összegezve: szeretnék még egy gyereket, viszont tudom, mennyi logisztika, (elnézést, de) nyűg volt az elején, közben is ugye nyilván nem egy egyszerű menet főleg az első 2 év, és most ezt újra végigcsinálni...Mi lesz ha nem alszik éjszakánként, ki leszek merülve, 0-24 ordítani fog, stb... viszont tudom, hogy brutálisan rágörcsölök. Jajj..😅

Szívesen olvasnék hasonló történeteket. Esetleg van itt olyan, hogy mégis belevágott, utána megbánta? Igazából párom nem is ezek miatt "aggódik" mint én, hanem hogy a kapcsolatunk meg fog romlani megint, és folyamatosan veszekedni fogunk. Mert amikor itthon voltam a kicsivel, a vége felé nagyon megromlott a kapcsolatunk, rengeteget veszekedtünk. Elég nehéz személyiség vagyunk mind a ketten.